Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - b) Folytonos háborúk, mint a gazdasági romlás okai
66 Adók Magyar országon. i (1637—1657.) egészben véve békés korszakra esik, leszámítva a fentebbi erdélyi háborút. S ez a kis pihenés tényleg rá is fért már Magyar- országra. A háborúk folytonos pusztításain kívül az adó és katonatartás tatárjárás gyanánt pusztította a falvakat és városokat béke idején is. Az adózás, mint hazánk gazdasági tönkretételében egyik főtényező, az egész 17. század folyamán a császári politika szolgálatában állott. Az adó nemcsak arra szolgált, hogy a Habsburgok költséges külpolitikája számára szükséges fedezetet alkossa, hanem egyúttal arra is, hogy adózás címén, ideszámítva a katonai elszállásolást is, kifoszthassák és igy ellenállásra képtelenné "Tegyék—Magyarországot. Ez már a század elején is kitűnt úgy Erdélyben, mint Magyarországon. Azonban Bocskai, később Bethlen háborúi és az erős Erdély egyelőre véget vetett a bécsi udvar centralizálási politikájának. Mihelyt azonban erre jogcím kínálkozott a Wesselényi, illetve Nádasdy-féle összeesküvésben, — főleg mivel Erdély se állott most már őrt, — azonnal megkezdődött megint az ország kifosztása. Hazánk kiszipolyozása egyébként az 1606. és 1671. közötti években se szünetelt teljesen, csakhogy titokban és kisebb mértékben folyt, alkalmazkodva a körülményekhez. Egyébként is a lakosság e korban nem volt olyan körülmények között, hogy sokat fizethetett volna. A háború elsősorban a földmivelő elemet, a jobbágyságot sújtotta le. Bocskai felkelése idején az ország teljesen kifosztott, koldusszegény, helyenkint egészen puszta terület volt. S az a néhány év, mely Bocskai és Bethlen háborúi közt eltelt, mely szintén nem volt nagyon kedvező a fejlődésre, s mely évek alatt a török nem pihent, nem volt elég arra, hogy a jobbágyság, és velük együtt az egész ország kiheverje rettenetes szenvedéseit. Annál kevésbé volt ez lehetséges, mert épen a jobbágyságot ezen időben sújtották talán a legnagyobb terhek. A szokásos földesúri adókon kivül, melyek magukban is kifosztották a jobbágyságot, sok helyen a töröknek is fizetett a jobbágy s ezenkívül fizette az állami adót is, melyet az országgyűlés kirótt s melyet lelketlen földesurai teljesen az ő nyakába varrtak.
