Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - a) Politikai és közgazdasági romlásunk
44 Hogy is lettek volna jók a közkatonák, mikor a tisztek jártak elől jó példával. A tisztek cseppel se voltak különbek a közkatonáknál, sőt sokszor~TÖtTettek rajtuk. Ők is hasonló megbízhatatlan elemekből verődtek össze s hasonlóképen fosztogattak. Sőt nemcsak a népet fosztogatták, hanem saját katonáikat is kifosztották, a zsákmányolt kincseket tőlük kizsarolták, a kincstártól nem létező seregek zsoldját vették fel, a legénység számára kapott zsoldot zsebrevágták, stb. Emellett az erkölcstelenségben és rablásban mindenütt elül- jártak. A zsoldos csapatok mentségére szolgál, hogy ezen fegyelmezetlenségük és rablásaik az általános korszellemben gyökereztek. A kor felfogása szerint az ellenségnek minden módon szabad ártani, nemcsak a háborúban, hanem azon kivül is. S ezért a zsoldos, mikor egy-egy területet kirabolt, nem csinált mást, mint az ellenséget gyengítette. De meg a körülmények sokszor ..tíagyon is mego kolná teszik a zsoldosok rablásait. Sokszor megtörtént ugyanis, hogy a zsoldos csapatok 3—4 hónapon át sem kaptak fizetést s igy annyira nyomorba jutottak, hogy kénytelenek voltak rabolni, ha nem akartak éhen veszni. Vagy ha a zsoldosok egy-egy háború tartamára voltak felfogadva, gyakran a háború végeztével egy krajcárt se kaptak meg zsoldjukból. így a szegény katona, ki néha éveken át harcolt élete veszélyeztetésével, a fáradságáért járó pénzből semmit se látott. Csoda-e, hogy ilyenkor felbőszülve a védetlen népre rontott s úgy szerzett magának kárpótlást, ahogy tudott? S ez nemcsak az egyes háborúkra felfogadott zsoldosoknál volt igy, hanem a végvárakban szolgáló, állandóan alkalmazott zsoldosoknál is, hol 1632—39. előtti időkben nagyrészt magyar vitézek katonáskodtak. A fizetéstelenség miatt a magyar katonák is gyakran panaszkodnak. 1609-ben végül Gyarmaton az egész bányavidék kapitányai, lovas és gyalogos hadnagyai összejöttek s ezenkivül a végvárakban szolgáló nemesség is követséget indítottak a királyhoz, hivatkozván nyomorukra, a zsold kifizetését kérték, ellenkező esetben lázadással fenyegetőznek. S mivel bajaik nem orvosoltalak, Érsekújváron fel is lázadtak s csak a nádor személyes megjelenése és Ígéretei csillapították le őket.
