Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - I) A tapasztalati irány diadala az orvostanban. Orvostudományi eredmények
34 Chemiatrikusok János nevezetes, aki Hartmann Jánossal együtt már átmenetet alkot az iatrochemikusokhoz, bár csak a paracelsusi chemiai gyógyszerészet hívei. Van Helmont János ugyanazon felfogást tükrözi műveiben az emberi test lényegéről és szerkezetéről, mint Paracelsus. A betegségek főoka szerinte is az »archeus«, bár ő elveti a tartarikus betegségek tanát. Az ember élete az Istentől beléöntött »archeus influus,« egyes szerveinek jóléte pedig az »archei insiti« állapotával van szoros összefüggésben. Az emberi test két lélekből áll, melyek közül egy, mely Istentől származik, halhatatlan s a másik, mely az eredeti bűn következtében adatott amahhoz, az állati lélek. Az archeus influus, mely nem maga a lélek, hanem annak csak egy szerve, a gyomorban és lépben székel és innen uralkodik a test egyes részein s a bennök keletkezett érzelmek hatásai alatt küldi »fermentum«-ait az egyes testrészekbe, amiáltal az egészséges, vagy beteges állapotokat előidézi. Az így keletkezett betegségek a morbi archeales, melyek külső gyógyszerek nélkül is elmúlhatnak. Viszont vannak az archei insiti által, külső betegségek behatása következtében keletkezett betegségek is. A testben végbemenő chemiai processusok alapján több fiziológiai jelenséget igen helyesen megmagyaráz.1) 2.) A vegygyógyászok (chemiatrikusok, iatrochemikusok) alapelveit Paracelsus és Helmont tanaiban találjuk lefektetve, de a rendszer alapjául De la Bőé (Sylvius) Ferenc, leydeni orvost (1614—72.) veszik fel, kinek művei csak halála után (1679-ben) jelentek meg, még pedig meghamisítva. Utódai, habár Sylvius eredeti és sokszor az utódai által vallott elveknél helyesebb tételét sok esetben meghamisították, a chemiai gyógyításmódnak egész rendszerét alkották meg, melynek szabályait Sylvius tanításából vonták le. így a chemiatrikus iskola Sylvius elveit vallja, némi átdolgozásban. A chemiatrikus iskola főleg élettanilag vallott helyes nézeteket, aminek természetes oka az, hogy már Paracelsus, de Sylvius is, a fősulyt a természeti megfigyelésekre és a természetes gyógymódra helyezte. A chemiatrikusok szerint az élet kétféle módon tartatik fenn: elégés, s a merev részeket ) Mindezeket Haeser alapján részletesebben közli Demkó, 346 348.
