Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - I) A tapasztalati irány diadala az orvostanban. Orvostudományi eredmények
35 egyesítő anyagoknak (só és olajnak) felforrása által. Az elégés a táplálkozással felvett szénvegyületeknek ma is vallott elégésére céloz. A forrás a vérnek a tüdőben történő megtisztulásának kezdetleges, még homályos alakja. Erre mutat az életnek azon meghatározása is, hogy az élet azon változásoknak eredménye, melyeket a vér a szívben szenved. T. i. a szívben a »tápnyirk, epe és vér, amikhez még a tüdőből légköri só (?) is adatik, vegyülvén egymás közt, felforrást eredményez.« Hasonlóképen forrási folyamat az emésztés is, melynél a nyál és a hasnyál savanyú (savas), s a máj égvényes (lúgos) folyadékai működnek közre. Az epe az iskola tanítása szerint az emésztést segíti elő, de viszont a vérkészítésre is befolyással van. De ez utóbbi hatást helytelenül közvetlennek s nem közvetettnek hirdeti, amit az a körülmény is bizonyít, hogy a vér készítését a májnak és szívnek tudja be. A májnak az epe révén a szívnek a vér »forralása« révén. Mindkettőben van valami realitás, de az egész felfogás mégis helytelen következtetés eredménye. Az agyvelő az életszeszeket (spiritus vitae) és az orr váladékát készíti. Az életszeszekről alkotott fogalma elég helyes nyomon jár, de az orrváladék elméletét, mely egész a legújabb korig fenntartotta magát, már nem vallja a modern gyógytudomány. »Az életszeszek az idegcsövekben keringenek.« »A nyirok, mely savanyú természetű, 1.) az agyvelőben elköltött idegszeszeket pótolja, 2.) közömbösíti az üres visz- érnek epe által égvényesedett vérét.« Kórtani eszméi kevésbé helyesek. »A betegség az egészség megzavarása.« Ez a zavar történhetik: 1.) természeti működésekben, 2.) az állati működésekben, 3.) a nemzőszervekben. A láz a vérnek rendellenes felforrása a szívben. A loboknál »megakad a vér, mire a szeszes és száilékony részek elrepülnek (?), a visszamaradó savanyú és sós anyagok pedig az olajos részekkel felforrnak; ezen felforrás a vért gennyé változtatja.« (Elég primitiv teória.) Gyógytana megfelelő általános elveinek. Minden gyógyításnál »égvények és felszívó szerek« szerepelnek. Fő vértisztító szer a kínai tea. 4*
