Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok
159 módját illetőleg, hát még a 17. században. Még maga Páriz, a kiváló tudós is csak keveset tud a pestisről s orvoslását illetőleg csupán a régi, többnyire babonás gyógyszerekre szorítkozik. Vizsgáljuk tehát most a 17. század tudását a pestisre vonatkozólag. Az orvostudomány mai álláspontja szerint a pestis vérmérgezés, amennyiben a baktériuma által kiválasztott toxin a vért megmérgezi. Épen ezért legújabban antitoxinos oltással kísérleteztek a pestis gyógykezelését illetőleg és igen szép eredményeket értek el. Ez a pestis kezelésének legújabb vívmánya. A betegséget egy baktérium okozza, mely a mirigyeket támadja meg s azokat elgenyesíti. Ez a folyamat főfájással, hidegleléssel, szívgyengeséggel, súlyosabb esetekben heves lázzal, a vizelet elapadásával, karbunkulusok (a 17. században gugának nevezik) fellépésével, sőt a tüdő, bél, vese, méh, vérzésével, vérhányással, orrvérzéssel van összekötve. A betegség elleni védekezés a legújabb időkig a láz enyhítésében s a szívműködés erősítésében állott, de rendesen hiábavaló volt. 70—90y0 pusztult el régebben (pl. a 17. században) s újabban is még elég nagy volt a halálozási százalék a ritkán előforduló eseteknél, s csak a szérumos kezelés óta szállott alá a halálozás. A pestis (pestis bubonica v. orientalis) már nagyon régi betegség. Keleten már a Kr. e.-i időkben ismeretes volt. A Justinianus-féle pestis óta azonban Európa legrosszabbhirü betegségévé lett, s különösen a középkorban, de az újkor elején is rengeteg számú áldozatot követelt. A középkorban még a 17. századhoz képest is hihetetlen mértékű pestisepidémiák dühöngtek, főleg azért, mert ekkor még a ragály járványos volta se volt ismeretes. A 17. század vége, illetve a 18. század eleje óta azonban a pestis epidémiaszerüleg alig fordult elő néhányszor sakkor is egyes területekre lokalizálva s helyét inkább a kolera foglalta el. A kolera, bár az epidémiaszerüen terjedő cholera asi- atica csak 1829-ben jelentkezett először Európában s igy tárgyunkhoz nem tartozik, mégis megemlítendő, mert egyrészt Arányinál is említve találtam,1) sőt a Testi Orvosságok Könyve A mai gyógytudomány véleménye. ) L. 23. oldal.
