Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - III. Hazai orvosaink kiképzése és iránya

136

volt alkalmas arra, hogy az emberek egyrészt könyvkiadásba öljék a pénzüket, másrészt, hogy könyveket olvassanak. Mindazonáltal nagyjában tisztábajöhetünk a magyar orvosok felfogásával hazai adataink alapján is.

Annyit mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy önálló iránnyal, orvostudományi új rendszerrel nem találkozunk. A kor eszméi egyrészt az egyetemen elsajátított ismereteken, másrészt a megelőző század hagyományain alapulnak. Mind- azáltal egyes betegségeket illetőleg uj felfogással, gyógyításmóddal is találkozunk, mely egyes orvosaink tudásának nívóját a külföldi orvostudomány állapota fölött levőnek mutatja. Azonban, mivel az egész orvostudományt egybefoglaló az általános orvosi irányt reprezentáló munka alig maradt ránk, — mindössze Páriz Pax Corporis-a és Apáczai Csere: Magyar encyclopaediá-ja említhetők ilyenekül, — ezen orvos- tudományi részletkérdéseket tárgyaló értekezésekből vagyunk kénytelenek következtetni orvosaink irányára. S bár ezek nem foglalják magukban összes orvosaink művét, — noha sok ilyen értekezést ismerünk, — s igy összes orvosaink irányát egyenkint nem is határozhatjuk meg, de azt mindenesetre igazolhatjuk, hogy azon orvosok, akiket névről ismerünk s munkáik ránk maradtak, azt az irányt követik, melyet még az egyetemen sajátítottak el. Aki chemiatrikus tanárt hallgatott, az itthon is chemiatrikusnak mutatkozik műveiben, aki Paracelsus hívét hallgatta, az gyakorlatban is paracelzista.

Igaz ugyan, hogy mivel orvosaink nagyobb részétől semmi adatunk sem maradt, amiből irányukat meghatározhatnánk s igy általános érvényű következtetést nem szabadna levonni néhány ránk maradt adatból. Hogy azonban helyesen cselekszünk, ha ilyen tételt kimondunk, afelől megnyugtat bennünket azon körülmény, hogy leghíresebb orvosaink elég nagyszámú speciális orvosi kérdéseket tárgyaló kisebb értekezései, melyek orvosaink felfogására mégis világot vetnek? mind elméletünk helyessége mellett bizonyítanak.

így általában kimondhatjuk, hogy hazánk orvosainak legnagyobb része, s elsősorban leghíresebb hazai orvosaink, vagy chemiatristák, vagy Paracelsus és Harvey irányát követik. Sőt e kettőt rendesen összeegyeztetni is szokták, mint az Páriz Pax Corporis-ából is kitűnik. Hogy tényleg a ehe-