Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok

137

miatrista orvosok a túlnyomók hazánkban, az már abból is következik, hogy túlnyomóan német és holland egyetemekre jártak ifjaink, de ezt már fentebb bizonyítottuk is híresebb orvosaink műveiből. Sőt ezen következtetés mellett bizonyít az is, hogy még akiknek tanulási helyét s ebből következő orvosi irányát nem is ismerjük, mint pl. Apáczai Csere Jánosnál, még azok is chemiatrikusoknak mutatkoznak műveikben.

Mivel tehát leghíresebb orvosaink mind chemiatristák s orvosaink egyetemi tanulmányaiból is arra következtethetünk, hogy többi orvosaink is nagyrészt a vegygyógyászat hívei, mely következtetésünket egyúttal néhány adattal a gyakorlat is bizonyítja, tényként mondhatjuk ki, hogy a hazai orvosaink iránya a 17. században általában a Paracelsus-Helmont-Har- vey-féle irányt, vagy ami ennek lényegével megegyezik, a che- miatrikus iskola irányával megegyez. Orvosaink közül a híresebbek tisztán chemiatristák, a kevésbé híresek a chemiatria tanait még kisebb-nagyobb mértékben babonákkal és kuruzs- lással keverik. S csak igen kis számmal lehettek iatrofizikusok, vagy a régebbi babonás gyógymódok követői, akikről adatok egyáltalán nem is maradtak ránk.

IV. Hazai orvosaink tudása.

1.) Tudományosan képzett orvosok.

1.) Orvosaink felosztása tanultságuk alaposságát s igy elméleti általános tudásukat tekintve.

Ismervén most már orvosaink képzettségét és orvosi általános irányát, hozzáfoghatunk annak eldöntéséhez, vájjon a kor színvonalához mért tanulmánynak megfelelt-e hazai orvosainknál a kor színvonalához mért tudás. Vagyis orvosaink koruk tudományának színvonalán állanak-e.

A kérdés tárgyalása előtt előre kell bocsátanunk, hogy orvosaink tudása nem volt egyenlő. Voltak tanultabb és ke-