Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - III. Hazai orvosaink kiképzése és iránya
134 volt, hogy a hazai kollégium elvégzése után 2—3 évig itthon tanítónak állott be az ifjú, s miután ez idő alatt ingyen részesült ellátásban, fizetését megtakarítván, azon külföldre mehetett. így a hazai ösztöndíjjal ellátott ifjak száma elég nagy lehetett, évenkint átlag 3-4. Ezenkívül Németország és Hollandia is, hogy a magyar protestáns ifjakat magukhoz vonják, jótékony alapítványok által teszik lehetővé magyar ifjaknak német, illetve holland egyetemek látogatását. A magyar királyi kancellária által 1762-ben összeállított ezen segélyek jegyzéke1) mutatja, hogy a segélyzett ifjak száma is tekintélyes volt. E jegyzék szerint 1.) a lutheránusok segélyei: Wittenbergben 13 magyar ifjú részére évi 30 forint; Greifswaldban 2, Göttingában 1 tanuló kap segélyt; Altdorfban 3 szegény tanuló élvezi Nürnberg alapítványát; Helmstadtban a wolfenbütteli herceg segélyez egyet; Jenában és Wittenbergben a konviktusban heti 6 garasért (évi 18 forint) kapnak élelmet; Halléban a Franke-féle árvaházban lakást és szabad asztalt kap, aki 2 órát tanít hetenkint. — 2.) A kálvinisták segélyei: Leydenben 4, Har- derwykben 2 magyar tanuló kap segélyt; Utrechtben az 1300 forint ösztöndíjból kap magyar tanuló is; Franekerben 6, Grönningenben 3 magyar ifjú kap szabad asztalt, hasonlókép Bázelben; Bernben 4, Zürichben 3, Genfben 2 kap ösztöndíjat ellátásra, utazásra és könyvekre. Amint ezen összeállítás mutatja, a német, holland és svájci egyetemeken legalább 44, esetleg több ifjú (pl. Halléban) élvez ösztöndíjat, vagy segélyt. Eszerint ezen egyetemekre évenkint legalább 44 magyar ifjú járhatott. S bár e jegyzék a 18. századból való, mégis, ha tekintetbe vesszük, hogy a 17. században nagyobb volt az összeköttetés hazánk és Németország közt, mint a 18. században, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy e jegyzék legalább megközelítőleg fennállott a 17. században is. Ha most ehhez hozzávesszük még azokat, akik hazai ösztöndíjjal vagy saját költségükön tartották el magukat, akiknek száma szintén legalább ugyanannyi kellett, hogy legyen, mint az ösztöndíjasoké, akkor körülbelül 88 tanulót kapunk évenkint, vagyis az egész 17. l) Demkó: M. O. R. T., 357.
