Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - III. Hazai orvosaink kiképzése és iránya
133 Köpetzi János, Möller Dávid Vilmos, Várady Mátyás, Kovács Tatai György, Carceus Márton, Kölcséry Sámuel, Spillenber- ger Dávid, Czanaki Máté, Fejérváry István, Apáti Miklós, Dimien Pál, Fluszti Szabó István; Utrechtben: Enyedi Sámuel, Gunesch János, Teutsch András. 3. ) Franciaországban tanultak: Párisban: Czanaki Máté, ifj- Rayger Károly; Montpellierben: ifj. Rayger Károly. 4. ) Olaszország egyetemein nyerték el a doktori fokozatot : Pádiában: Pétsi András; Páviában: Árkosi Thegző Benedek. Ezzel azonban még nem merítettük ki a külföldi egyetemeken orvostant hallgatott magyar ifjak névsorát. A felsoroltakon kívül még igen sokan hallgattak orvostant, akiknek neve azonban nem maradt ránk, vagy nem lehet igazolni, hogy orvostant, vagy más tudományt haligattak-e. Így pl. Apáczai Csere János neve sincs bent a névsorban, noha tanulmányaiból következik, hogy kellett orvostant hallgatnia s műveiből kitűnik, hogy hallgatott is. De ennek adatait nem ismerjük. Ezért orvostant hallgatott ifjaink számát a felsoroltaknál sokkal többre kell tennünk. Flogy mennyire, azt meghatározni meglehetősen nehéz feladat. Azonban némely adatból erre is következtethetünk. A külföldi egyetemeken nagy számban találunk t. i. ösztöndíjas hallgatókat, akiket részint egyes fejedelmek, főurak, magánosok, vagy városok küldtek ki, részint a külföldi városok láttak el ösztöndíjjal. Ezek száma körülbelül meghatározható. Ezekhez járulnak még azok, akik a saját költségükön mennek ki, vagy, mint nevelők, főurak gyermekei mellett. Láttuk már az iskolázás tárgyalásánál is, hogy az erdélyi fejedelmek gyakran küldtek ki saját költségükön tehetséges ifjakat külföldi egyetemekre. Ugyanezt főurak is, sőt magánemberek is megtették. Flasonlóképen hazai városaink közül is több küld ki ösztöndíjjal szegény és tehetséges ifjakat, mint láttuk. Sokan úgy szerezték meg külföldi tanulmányaik folytatására szükséges anyagi feltételeket, hogy gazdag főurak fiait, mint nevelők kisérték el külföldre, vagy külföldön vállaltak magántanítást. Sőt a protestánsoknál az is szokásban Számuk.
