Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 2) A 17. század társadalma

120

hires magyar iparművészet már a 16. században hanyatlik s a 17. században még csak folytatódik a visszafejlődés.

Viszont azonban, ha a 17. század viharos történetét tekintetbe vesszük, akkor nem fogunk csodálkozni az ipar és kereskedelem hanyatlásán, sőt azt a körülmények szükség- szerű folyományának fogjuk tartani. A 17. században, épen a korviszonyok miatt, az iparos nem készíthetett több árút, mint amennyit a saját városában eladhatott. Sőt Erdélyben sokáig csakis a helyi szükségletek számára volt szabad dolgozni s be volt tiltva a cikkeknek vásárra vivése, a szabad kereskedelem. Pedig az iparos nem abból él hogy egy városnak dolgozik, hanem a cikkeknek tömeges gyártásából és tömeges elárusításából. Egy-egy város életében pedig ez csak nagyon csekély mértékben lehetséges. Hisz a zavaros idők miatt gyakran még a városhoz közel fekvő falvak lakói se mertek a városba menni valamit vásárolni, mert ha valaki igásjószágot, vagy akár ingóságot vásárolt, még mielőtt hazaért volna, útközben úgy is kirabolták vagy a zsoldos katonák, vagy a felszaporodott utonállók.

Ugyanígy történt a kereskedéssel. Ha egy iparos készített egy csomó iparcikket^s^azt el ~aT<arta vinni valamelyik másik városba vásárra, noha az iparosok kocsijai mindig csapatosan mentek és erőskezü mesterlegények védelmezték a kocsikat, mégis a dolog vége rendesen az volt, hogy vagy a zsoldos katonák rabolták ki őket s még lovaikat és szekereiket is elvették, vagy a rablók fosztották ki őket. Vagy ha a kereskedő, a feltűnést elkerülendő, gyalog igyekezett hazafelé a vásárból, a pénzét rabolták el, sőt gyakran le is gyilkolták érte. Ilyen körülmények közt, mikor utrakelni egyenlő volt a halálveszéllyel, nem csoda, hogy a kereskedelem mindenütt redukálódott vagy egészen pangott. Biztonságos terü- 1 et alig akadt. Legbiztosabb volt még akatonaság által nehezebben megközelíthető Felföld, és Erdély. Azért az ipar és kereskedelem jobbára ezen vidékekre szorítkozott. E területeken kívül fekvő városok statútumai iparcikkek készítését alig emlegetik s inkább csak az élelmiszerek szabályozásával bajlódnak.

Közerkölcsiség. — Csodálható-e, hogy ennyi nyomort, szenvedést, ily súlyos viszonyokat még az emberiség szellemi