Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 2) A 17. század társadalma

no

nem egyszer történt meg, hogy a török, — aki sokkal jobban bánt a magyar jobbágyokkal, mint a magyar földesúr, bár őneki célja volt a jobbágy kihasználása, — jóindulatúan figyelmeztette a magyar-kapitányokat, hogy a magyar falvakat védjék meg saját földesuraik ellen, mert különben a jobbágyok tönkremennek. 1631-ben Hasszán pasa Budáról ezt Írja gr. Eszterházy Miklós nádornak: »E szegény rajáknak, — jobbágyoknak, — mint egy juh, mely kétfelé is adja tejét, két sereget kell kitartaniok. Ti őket annyira elnyomtátok, hogy nemcsak a két sereget nem, de magukat sem tarthatják fenn.«*)

Háromszoros, sőt négyszeres uraiknak (a földesur.a pap^ az uralkodó, sőt néha a török) zsarolásai a kínok és szenvedések szakadatlan láncolatává tették a szerencsétlen jobbágy életét, nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is kivétel nélkül. Ehhez járultak még a rablók és katonák folytonos rablásai, a háborúk pusztításai, a vetések legázolása, fölégetése, a zsoldosok gyújtogatásai, öldöklései, sőt még ezeken felül gyakran vallási üldözés is. Ha még ehhez hozzávesszük a politikai elnyomást, a lenézettséget, meg fogjuk érteni» hogy ezrenkint hagyják el szülőföldjüket elkeseredésükben, holott annyira ragaszkodnak földjükhöz és inkább hontalanként bolyonganak, a bujdosók tömegeit alkotva, semmint a halálnál is borzalmasabb életet tovább folytassák.

A jobbágyság aránylag még a török területen élt a legnyugalmasabb viszonyok közt, ami magában véve is eléggé jellemző a korviszonyokra. A török elszedte ugyan mindenét, amije termett, de megélhetési viszonyaitól nem fosztotta meg, sőt ügyelt rá, hogy a jobbágyság elégséges marhával és a földmiveléshez szükséges eszközökkel rendelkezzék, hogy igy eltarthassa a török seregeket és meg tudja fizetni az adót.

Ilyenformán a török területen a jobbágyság, azt mondhatnánk, jólétnek örvendett, tekintve a királyi és az erdélyi területek viszonyait. Annyira, hogy e két terület hajótöröttjei ezerszámra menekültek török területekre. S a jobbágyságnak ezen virágzó állapota csak az ország visszahódítása után szűnt meg, mikor a császári hadak ezen vidékeket is kifosztva, a lakókat koldusbotra juttatták.

‘) Acsádi: Közg. áll. a 16. és 17. sz., 94.