Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
97 Dara , Méh, vagy légy , Phoenix, Paradicsommadár, Kardhal, Déli háromszög , Röphal, Indián. Gassendi Pierreben (1592—1655) korán fejlett ki a csillagászat iránti előszeretetet, s hogy a csillagos eget, mely oly szépen boltozik a mindenség fölött, láthassa, tanulmányainak feláldozta éj eleit. Ha Gassendit s munkásságát részrehajlatlanul tekintjük, be kell vallanunk, hogy az astrologiához való ragaszkodása mellett is versenyezhetett kora jeleseivel, s buzgólkodása által sok szép tételnek jutott kulcsához. Iratai mély tudományu embert árulnak el, s sokszor talán épen e mély tudományosság ártott következtetéseinek; s jóllehet Gibbon őt kortársai közt legnagyobb bölcsésznek nevezi, Descartes mégis felette áll, öngondolkozó lelkületét, s irálya bájait tekintvén. Birunk Gassenditól többek közt észrevételeket Mercurius bolygó átmenetéről a napon, ily czimü munkájában: „Epist. ad Schickardum de Mercurio in Sole vis o.“ Kiadta kora leghirnevesebb csillagászainak életrajzait, minők: Regiomontanus, Kopernik Tycho, Kepler, s mások. — A parányokról s a világűrről való tanításait több munkájában elevenítette föl, se miatt sok ellenséget szerzett, kik minden lépten nyomon igyekeztek életét megkeseríteni. Gassendi összes munkáit Sorbiére és Aver- rani rendezték sajtó alá. Elősorolván a természettudományok közép- kori történetét, nem érzem parányiságomat arra hivatottnak, hogy pálczát törve, Ítéletet hozzak emberek és tények fölött; de szabadjon mégis a kész képhez keretet szolgáltatva, az egész jellemzésére még pár szót mondani. A tudomány történetének két, egymást nyomban követő teendője, feladata van: a tények kutatása s vizsgálása, azoknak értelmezése; ügyelni egy részről a pontosságra , másrészt az eseményeket kiszínezni, latba vetni, azokba értelmet, jellemet s életet, szóval: lelket lehelni. Azon szellemi forradalom, melyet Kopernik, Kepler, Galilei, Verulami Bacon lord s mások eszméikkel indítottak , méltólag végezte be nagyszerű müvét, összezúzván a közép kor azon előítéletes maradványait, melyek a társadalom újabb eszméivel s a haladás jelszóival össze nem férhettek. Ezek alapján századunk nem lévén többé oka ülPapp Márton: T. t, Közcp-kori Története. 7
