Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
98 döztetéstől tartani —, háboritlan csendben, szenvedélytelenül kutathat ama romok között, e's bevallhatja leplezetlenül a kor érdemeit , a nélkül, hogy az hízelgőnek láttassék. S azért, ki ama kort a régi és mai tudományosság közti végetlen pusztának látja, az helytelenül Ítél, mert a mit az ó-kortól tudomány és irodalomban lényegeset örökölt, abból egy szikrácskát sem engedett kialudni. A közép-kor tudományos hatása valóban bámulatos marad a szerkezet, előadás tökélye — s tisztasága miatt, mely előnyök még azon esetben is vonzók maradnak, midőn az elhintett eszmék sokszor hibásak, középszerűek, vagy néha épen tudatlanok. A közép-korban a régi bibátlanság elveszett, de másrészt a mai okszerűség sem volt megszerezve: s az művészet és alaknélküli átmenet volt; a nyelv merőben határozatlan jellegű, az elmék gyakorlatlanok. Minden tudománynak — s igy a természettudománynak is — alapul a szent iratok szolgáltak; s habár napjainkban untatónak is tetszik ama mód, midőn a szerzőket ezer alakban mindig azonegy munkával látjuk foglalkozni, mégis nagy előny éré volt az az emberi szellemnek, hogy a helyett, hogy minden nemzet egy - egy saját elemi könyvet használt volna, azon egy könyv annyi és oly különböző tehetségeket foglalkodtatott, és az emberi ismeretek tetőpontjául szolgált; fékezvén ekként azon türelmetlenséget, mely építeni akart volna, mielőtt az alapot megvetette. Vagy talán , ha a scholasticát tekintjük, — azt hiszszük —, hogy annak egyoldalú munkássága minden anyagi haszon és nyereség nélkül, nyomtalanul tűnik el ?............Nem. A scholasticus irók az ó-kornak talán legéletrevalóbb s legtudományosabb gondolkozójával foglalkozván, Aristoteles tanainak javításához annyival járultak, mennyire az javítható volt; s közte és Platon közt, a valódi és egyetemes közt bár szőrszálhasogatva, a legzavartabb fogalmakkal bíbelődvén, az uj-kornak a logicai finomságot s az elvonó tehetséget készítették elő. A közép-kor jóllehet már kevésbbé hiszékeny az ó-kornál, mégis bővelkedik csodákkal és babonákkal, miket a bírálat, a tudomány el vet, a valJás kárhoztat. Gyakran hoztam fel ezeket is; fölemlítettem az astrologia, alchymia eredménytelen vajúdásait; ezt tenni szükséges volt: mert az idő szellemét rajzolá, s az események menetelére befolyt. De jegyezzük meg, hogy azóta az idők job- bulva haladnak elő, s hogy a középkorban készültek s foganatosíttattak nagyrészt ama javítások, melyekkel mi az ó-koriakat any- nyira felülmúljuk. A közép-kor állítólagos bárbársága közepett, a látszólag oly annyira műveletlen földben fejlődtek ki ama bő tér-
