Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
95 czára Kepler fáradozásainak, sok helyt hibásak maradtak; de nem fogunk ezen csodálkozni, ha fontolóra vesszük azt, hogy Tycho csak szabad szemmel észlelt, azért helyhatározatai sem lehettek oly pontosak, mint a későbbiek, melyek fegyverzett szemekkel eszközöltettek. Kepler fedezte föl az Ophiuchus lábában levő uj csillagot is ; előre meghatározta Mercurius és Venus bolygóknak a nap tányérján leendő átmenetének idejét. Venusnál valami keveset hibázott, de Mercurius csakugyan átvonult 1631 nov. 7-én 10 óra 27 első perczkor. Keplert később Wallenstein oldala mellett találjuk, csillagjóslói minőségben ; de jegyezzük meg, hogy ő tisztábban látta a csillagok természetét s rendeltetését, semhogy a csillagjóslást azon komoly szándékkal űzhette volna, mint sokan űzték azt ő előtte. Nem vetette el ő azt egészen, mint tőle várhatnék, de nem is élt vele vissza. „O jósolt ugyan — Írja Buchner — , hanem azért, hogy a jóslás leple alatt oly igazságokat m o n d ^ hasson el, melyeket különben el nem mondhatott volna; vagy hogy a mások jövendölései által kétségbe ejtetteket m e g v i g as z t a 1 j a, vagy végre azért, hogy a csillag jóslatok irányában még mindig fennálló vastag álfogalmakat tisztítsa.“ Kepler élte nagy részét a Kepler-féléknek nevezett törvények megállapítására szánván, amaz óriási számolásokat vivé végbe, melyekről maga is gyanitá, hogy azok az olvasó türelmét vajmi nagyon kifárasztandják. „Ha valaki — igy szól — fölötte fárasztó számolásaim olvasásánál unatkozni fogna, legyen részvéttel irántam, ki azokat legalább is hetvenszer ismétlem, a mig ő azoknak egyszeri olvasásával beérheti.“ Lángesze sokszoros irányban működött; tudományos kutatásait pontosan följegyezvén, nemcsak az irodalmat gazdagitá, hanem tudományát megörökítvén, azt utódainak hagyományozta, úgy, hogy sokáig mint világitó torony terjesztvén fényt, megvilágositá a kijelelt utat, mely minket szerencsésebb kor gyermekeit czélhoz vezete. *) Bayer János 1603-ban adta ki „Uranometria“ név *) Kepler találta még fel 1610-ben a róla elnevezett csillagászati távcsőt; kimutatta a domború lencsék hatását. Látcsöveivel vizsgálta a hold felületét, Jupiter holdjait, Venus fény változatait. A földi távcső szerkesztésére ö adta az első utasitást. A látás helyes elméletét megalapította; fejtegette a szinek és szivárvány keletkezését, megmagyarázá a nehézség mibenlétét, stb.
