Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
82 Tycho (Tyge) de Brahe (1546 — 1601), ki Swerker dán király egyik rokonának ivadéka, s „éjszak csodája,“ ki egy, a saját nevéről elnevezett világrendszernek lön alapítójává : érdemeinek s munkásságának súlypontja nem a csillagrendszer alkotásában fekszik, hanem ama fáradhatlan észleletekben, melyekkel roppant anyagot gyűjtve utódai számára, mintegy egyengette azon ösvényt, melyen később Kepler, Galilei, saz uj-kor egyik előharczosa Newton haladtak szilárd léptekkel. A csillagászat komoly tanulmányozására Tychot —mondják — különös esemény vezette. Szemtanúja volt az 1560 -ik évi napelsötétedésnek. A mindent tudnivágyó ifjút a saját- szerű tünemény szokatlansága, s azon körülmény, hogy a csillagászok az ilynemű tüneményeket előre megjövendölik, meglepte. O is jósolni szeretett volna tudni! Hogy tehát czélját érhesse, megvette Stadius csillagászati értesítőjét, s hogy abból eredménynyel tanulhasson, mindenek előtt a bolygók elméletével akart tisztába jönni. Buvárlatai folytán rájött arra, hogy 1) Stadius számításai hanyagul kezeltettek, s sok tekintetben hamisak; 2) arra, hogy Ko- pernik táblái a valóhoz közelebb állanak, mint X. Alfonséi; de azért egyik sem felel meg tökéletesen czéljának. Majd elközelgetett az 1563-ik év, ezen évben kelle Jupiter és Saturnusnak egy (ittlétbe kerülnie. Ezen együttlétnek tulajdonitá Tycho, valamint a többi korabeli csillagász is azon pestist, mely ez évben oly borzasztóan követelte áldozatait. Kíváncsian várta ez esemény beálltát, s hogy kellőleg szemlélhesse, nagyobb körkeritőt készíttetett magának, melynek fejét a szemhez illesztvén, szárait a két bolygóra irányozta; ily módon akarta meghatározni azon szöget, melyet a szemtől a két bolygóra húzott sugarak egymással képeznek. Tycho feltarthatlanul haladt előre pályáján , minden év soka- sitá ismereteit, s neve is kezdett ismertté lenni. Barátságot kötött Skultetus Bertalan-, Wolf-, a H a i n z e 1 testvérek — s a párizsi Ramus Péterrel, kik kisebb nagyobb mértékban hő pártolói voltak a csillagászatnak. 1572-ben nov. 11-én, midőn csillagdájából hazamenne , egy sereg polgár hívta fel figyelmét, kik bámulva szemléltek egy fénylő csillagot, melyet ő, noha a csillagos égnek szorgalmas vizsgálója volt, sohasem látott. E csillag Cassi o p e a csillagképében volt, s oly élénk világgal birt, mint S i - r i u s. Egy ideig nappal is látható volt, 1572 decemberben már halványodni kezdett, s nemsokára mindazon szin- és alakváltozásokon keresztül ment, melyek egy nagy égésre látszottak mutatni, mig végre 1574 mártius havában végkép eltűnt. Tycho megjelenését
