Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
65 Accoramboni Felix olasz bölcsész 1550—70 körül számos természettudományi munkát irt, V. Sixtus pápának ajánlva. A sok közül nevezetesebbek : „Commentarium obscurorum locorum et sententiarum in omnibus A r i s t o t e 1 i c i s scriptis, et controversiarum inter Platonicos, G a- len um et Aristotelem examinatio.“ — „Annotationes in librum Galeni de Temperamenti s." stb. 1557 körül próbálá Ubaldi Guido marquis a mechanicát tudományos alapra fektetni, s minden gépet az emeltyűre vinni vissza. Tovább haladt ugyan e téren az olasz Benediti. A németalföldi születésű Stevinus 1586-ban a nyugtán (statica) és hignyugtannak (hydrostatica) állitá fel rendszerét. Aromái Vale rius a nehézségpont elméletét tanulmányozta. — Dr. Gilbert 1590-ben egy igen jeles értekezést irt a delejességről, „De magnete“ czimmel. * * *■ A tünemények világában az igazság fénye nem csoportosul egyetlen alak körül, hanem kiterjed az valamennyire; nem is találjuk fel azt nehány elszigetelt tüneményben, hanem valamennyinek egyetemes küzdelmében. Elszigetelve egyik meghazudtolja a másikat; csak összevéve s egymás ellenébe állítva tüntetik föl a való képét. Ezen összes tünemények küzdelme az ő külső nyilatkozataiban képezi a tudomány történetét, s az egésznek czélja, hogy az alak, mely alatt a szellem nyilatkozik, mindenkor szellemi, korán fölülemelkedett legyen. így találunk a közép-kor természet- tudósainak szép koszorújában egy férfiút, ki uralkodik százada fölött, s vezeti azt szelleme, mély tudománya varázshatalmával; miért is a természettudományok egyik csillagának kell tekintenünk, habár az ő müvét is a többi tünemények sorsa érte, sok tekintetben elfeledtetvén azt a bekövetkezett századok még tökélyesb müvei. Albertus Magnus, Roger Bacon, Cardanus, T e - lesius, Campanella megkezdvén az utat a természettudományok szentélye felé, a tudományok fölébredtével a munkálatba vett utón több gondolkozó főt látunk előtörni : egy Verulami Bacon lordot, Galileit, Gassendit, des Cartes-ot. A korszak e négy jelese a 16-ik század közepe táján tűnt föl a tudomány láthatárán. Törekvésüknek köszönhetjük, hogy a scholastica bölcsészet végre egészen elejtetett, és az értelem a valóbb igazságokra vezettetett vissza. Verulami Bacon lord (1561—1626) — ki kétségkívül egyike Tapp Márton T. t. közép-kori Története. 5
