Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
62 szivárványnak. V eranzio olasz a 14-ik század végével irá le munkájában a függő lánczhidakat, vas malmokat, s egyéb erőmüveket , melyek utána 300 évvel jöttek létre. Mind oly nevek , melyet minden kor tisztelet s méltánylattal fog kimondani. Épen ezen időszakba esik a del ej tűnek alkalmazása is a tengeri hajózásnál. A „delejt“ s annak pár tüneményét már az ó-kor bölcsei ismerték. Adatokat találunk erre Plinius termé- szettani irataiban. C 1 a u d i an u s „M agnes1' czimü idylljében különösen kiemeli, hogy e csodakő csak a vas által nyeri vonzó erejét, s megjegyzi róla még: „ __Lapis est cognam ine Magnes, decolor, obscurus, vilis. . ..“ Ugyanezt találjuk följegyezve Cedrenus és Cassiodorusnál. — A delej sajátos irányercje, mely szerint az szabadon függve a világ tájai felé mutat, nyűgöt népeinél távol sem volt oly korán ismeretes, mint annak vonzereje. De a chinaiak már régen ismerték ezen irányerőt, miért is a delejtü feltalálását közönségesen nekik tulajdonítják. A chinaiak az iránytűvel 1100 évvel Kr. sz. e. ismeretesek voltak, miről emlékezik is Shumatsian történetírójuk „Történeti emlékek“ munkájában, Kr. sz. előtt mintegy 180 évvel. Gilbertnek „De magnete“ czimü munkájában olvassuk, hogy Flavius Blondus tudósítása szerint az A mai fiák Nápolyban 1300 körül szerkesztették és használták először a hajó compaszt, és pedig Giója Flavius egyik polgártársuk útmutatása szerint. Tehát áll az, miszerint Giója volt az első, ki a delejtüt egy hegyes támpontra fektette, és a tengeri compaszt a világtájak szerint nyolcz részre osztotta. Ez időtől számitva a hajózás mestersége mindig jobban fejlődött, s a legközelebbi században oly magas polczra emelkedett, hogy merész és ügyes hajósok ismeretlen tengerekre bocsátkozván, uj világrészeket fedeztek föl, utazásaikban a delejtü által vezéreltetve. * * * Telesius Bernárd egyike volt a középkor legérdemesebb bölcsészeinek, s egyszersmind ellenese a scholastica bölcsészetnek. Az akkoriban ritka mennyise'gtani ismereteivel föléleszteni kezdette a természettudományok elhanyagolt mezejét, s e tekintetben érdemei elvitázhatlanok maradnak. Ugytmezen időben élt Cardanus vagy Cardano Gero- nimo (1501) bölcsész és számtudós is, egyike a tudomány hévlelkü apostolainak. Két munkája „De subtilitate“*) és „De rerum *) E munkájának teljes czime : „Hieronymi Cardani Mediolanensis, Medici, de Subtilitate Libri XXL Nunc demum ab ipso autore recogniti, atque perfecti.
