Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
61 tolva, melyben felmutatja Roger Bacon érdemeit, különösen a lát- tanra nézve, s bebizonyítja, hogy ö ezt nem Ptolemaeus vagy az arab Al-Hazenből, hanem saját észleletéiből merítette. — Voltaire pedig a „Dictionaire ph i 1 o s o p h i q u e“-ban ekként nyilatkozik felőle: „Roger Bacont üldözte s börtönre vetette Rómában a tudatlanság. Ez megvallom, dicséretére válik; de nem történik-e mindennap, hogy egyik kontár a másikat, egyik bolond a másikat ítéli el?.... A körülmények közt, melyek ezen Bacont ajánlják, első helyen áll fogsága, azután mindjárt azon nemes bátorság a, melylyel mondá, hogy Aristoteles összes könyvei arra valók, hogy befütsenek velők, és ezt azon időben, midőn a scholastici! sok jobban tisztelték Aristotelest, mint magát sz. Ágostont .... Bacon semmit' sem beszél lőporral.... Mü vei telvék képtelenségek- és agyrémekkel . . . . Ám mégis meg kell vallani, hogy Bacon századára nézve bámulatos ember. Minő század volt ez? Kérditek tőlem: a h ü bér uralom s a scholastica százada . . . . Helyezzük át Bacont a mi korunkra, s kétségen kívül nagy emberré leend. * * * A közép-kor természettudósai közül, kiknek munkássága épen ezen időre esik, említendőknek vélem még Vitelli ont (1280 körül), ki az opticában jeleskedett; hasonlólag Spina Sándort, kiről az emlékiratok fentartották, hogy szemüvegeket készített. Hasonlót állítanak az olaszok Salvino d’ Armator ól is, kit szintén részesítenek a feltalálás dicsőségében. Ez állításuk igazsága mellett tanúságot nyújt a Floreneben levő Santa Marta egyház egyik sirirata, mely következőleg hangzik: „Itt nyugszik Salvino d’ Armato, Degli Armati, a szemüvegek feltalálója. Isten bocsássa meg vétkeit. Anno Dom. 1317“ .... Elősorolhatom Meyenberg Konradót, Gmíinden Jánost. 1300 táján Theodoricus Apolda megfejtését adta a lectui facile pateant. Opera et studio Johan. Cambachii Phil. Professoris in academia Marpurgensi ord. Francofurti, 1611. in 1-to.“ „R. Baconis Specula mathematica etc. Opera et studio Johan. Cambachii Francofurti, 1614. in 1-to.“ „De retardandis senectutis accidentibus et sensibus confirmandis. Oxon. 590 in 8-vo.“ —
