Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
53 nának az értelmiségben, hanem inkább igen tanultak, mikép azt az Indiából kikerült bölcsészeti s csillagászati könyvek bizonyítják . . . .“ E munkájában a hegységek, szélességfokok s évszakok szerint változó szeglet- sugárverődés szerint növekedő vagy alábbszálló hőségről szintén helyes nézetei voltak. Stauf várában készítette még Aristoteles munkáihoz irt commentárjait. Természettudományi ismeretek és mütapasztalatokra nézve korabeliéit annyira túlszárnyalta, hogy titkos bűvészet r öl is gyanúsították. Dicsérete sohasem halt ki az emberek ajkain; a nép közt ezer rege kering szájról szájra, melyekben részint művészi ügyessége , részint természeti és orvosi tudománya dicsőittetik. A sok közül Albertusról azt tartja a néprege , hogy midőn 1249-ben hollandi Vilmos Kölnben a domonkosiakat vizkeresztnapján meglátogatta, ámbár az egész természet a télnek zordon jellegét vi- selé magán, Albertus kertté tudta varázsolni a zárda környékét. Az egész dolog valószínűleg ebből állott: Vilmos sokat hallván Albertus tudományosságáról, őt személyesen megismerendő, látogatására sietett. Tudósunk a várakozásnak megfelelni akarván, egész természettudományi ügyességét felhasználta, hogy ily módon Vilmost meglepje. E czélból a zárda közelében téli kertet rögtönzött, azt különféle géptanilag készült mestermüvekkel látta el; a fák és virágok ágaira szintén géptanilag készült madarakat helyezett, melyektől némi énekhangokat is lehete hallani. Halljunk még egy más mondát is. — Albertusnak a kölni zárdában külön szobája volt, mely természeti és gépészeti munkáira szolgált műhelyül. Tanítványa Aquinói Tamás látni óhajtván mestere műhelyét, egykor titkon bement abba. Megtekintvén az abban összehalmozott gép-készületeket, már távozó félben volt, midőn a szoba egyik zugában egy függönyt pillant meg. Visszafordulván , félretolta a függönyt, s mint rémült el, midőn maga előtt egy női alakot látott,*) mely igy szólitá meg: „Salve, salve, salve!“ Aquinói Tamás gonosz léleknek tartván, botot ragadott, s egyetlen ütéssel megsemmisítette. Épen indulni akart, midőn Albertus Magnus a szobába lépett, ki látván a történteket, igy kiáltott fel: „Tamás! mit csináltál?.... 30 évi fáradságom gyümölcsét egy perez alatt semmivé tetted.“ — Ez utóbbiban a néprege úgy tünteti föl, mint automat-készitőt. *) Ezen alakról Albertus némely életirói mitsem tudnak , annál kevésbbé összezuzatásáról. A később keletkezett regékben pedig az alak felváltva nő és férfiú, majd az ajtót nyitja, majd a szobát sepri .... stb.
