Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

48

Johannes Salisbury, a seraphi tudor, munkáiban komoly törekvéseket enged gyanitni. „De magis curialium et vesti- gius philosophorum “ szellemdús és tudományos müvében kíméletlenül bírálja és ostorozza a varázslást, javítgatja a természet- és mennyiségtanba csúszott nagyobb hibákat. Kifejti: „miszerint vannak kérdések, melyektől a józan embernek tartózkodnia kell. Olyan kérdés... az anyag, mozgás, idő, tér, számok, az osztható és oszthatatlan, a hasonló és hasonlatlanok kérdése, a hang lényege és mi volta.“

Bresciai Arnold, az ottani egyház olvasója, Abelard tanítványa s eszméinek legbuzgóbb terjesztője, kitűnő észtehetség, mint ezermester és lázitó 1155-ben Rómában máglyán megégettetett, s hamvai a Tiber hullámaiba szórattak. — Aponói Péter, jeles orvos, mint ezermester: csak kép leg égettetett meg.

III. Honorius pápa (1217 — 1227) hogy ama bajoknak útját állja, melyek a társadalmat fenyegetik, s a gyomot tenyészni engedik , a következő tartalmú rendeletet adta ki: „A szerzetesek és egyháziak száműzetés büntetésével fognak sujtatni, ha a természettudományok- és más veszélyes ismeretekkel foglalkoznak.“ stb.

Mit mondjunk az aristotelesi bölcseletről?

Az aristotelesi bölcselet, mint a közép-kor legkedveltebb tárgya, igen hamar szerzett bemenetelt a zárdák falai közé, tekintettel Aristoteles természettudományi fejtegetéseire is, melyek együttesen képezték a zárdái tanításnak alapját. Valóban az aristotelesi iratok az iskolákban a tekintély igen magas fokára emelkedtek, s a tudományok föléledése után az említett iratok és tételek ezen csaknem bálványzott tisztelete még húzamos ideig uralkodott, ellenállhatlan varázszsal. S a nélkül, hogy valamikor csak egy természeti törvényt ismertek volna helyesen, eltévedtek üres és semmit kifejező szóhatározatokba ; azon hiszem- ben éltek , hogy a tüneményeket fel lehet világosítani olyan értelmezésekkel , melyeknek a gyakoi’latban vagy épen semmi jelentőségük nincs , vagy legfeljebb a tüneményt magát jelentik. Röviden az egész iskolás természettudomány csak nehány fejezetből állott: de materia, et forma; de qualitatibus corporum naturalium praefer tim occultis.

Aristoteles iskolája mestere tanait sértetlenül tartotta fenn, s értelmezésében a 3—6 századig leginkább az uj platonisták tűntek ki. A következő négy században az arabok közt lön kedveltté