Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
43 tölté: Rudolf minden idejét alchymiai s astrologiai kísérletek közt osztá meg, s rövid idő alatt végkép alkalmatlanná lön a kormányra. Ennek érzete pedig oly kórságos búskomorságot s gyana- kodást fejtett ki benne, hogy életét környezetétől folyton féltve, a tébolyodással határos szepegésben töltötte , örömtelenül. Jóllehet bűvös tükreiben úgy a jelent mint a jövőt s még a legelrejtettebb gondolatokat is látni hitte : az árulkodók és hízelgők mégis nyertek bemenetelt a különben elzárkozottnak magányába. Így tudjuk azt, hogy II. Rudolf egy Schwarzer nevű alchymistát, mestersége jutalmául nemesi rangra és magas állami hivatalra érdemesített. Nem volt oly szerencséje Kelley angol alchymistának, ki miután hazájából okmány hamisítás miatt száműzetett, II. Rudolf udvarában keresett menedéket és pártfogást, a mit meg is nyert. Kelley, Rudolf szemeláttára több Ízben változtatott higanyt arany - nyá; e tettéért gazdagon megjutalmaztatván, fényes udvari kitüntetésekben is részesült. Azonban a császár csakhamar meggyőződött arról, hogy kegyelt alchymistája nem felel meg várakozásainak, s Ígérete csak ámítás , s a helyett, hogy pénzt csinált volna, azt inkább pazarolta. Most a fejedelmi kegy veszélyes haraggá változott, s komolyan követelte Kelleytöl, hogy fedezné föl a készités- módnak titkát; s midőn látta, hogy szigorú föllépésének sincs eredménye , Kelleyt tömlöczbe záratta. Meghalt szökése kísérleténél szenvedett esése következtében. Dániel Eremita egykorú iró és szemtanú, még következőket írja II. Rudolfról: *) „A természeti dolgok vizsgálatába .........annyira elmerült, hogy azok kedvéért m agát a kormány gondjaitól végkép elvonta. Idejét chymikus kísérletekkel, órák összerakásával tölté, s a császári trónról kézmüvesi székre szállt le. Ezt pedig nemcsak néha tévé emberi kíváncsiságtól vozatva, hanem azokba vég kép elmerült, s miattoka kormány gondjaitól elvonulván, alig jutott valaha eszébe, hogy fejedelmi kötelességei is vannak...........E szenvedélyek benne fokonként n övekedvén, oly nagyon elhatalmaztak kedélyén, hogy mintegy kórsággá váltak; minélfogva a magányt mértékletlenül szeretve, palotájából magának börtönt csinált. Már rég ideje,hogy nehány *) „I t e r Germanicum, sive Epistola ad Camillum Guid um scripta 1609. Status parti c. Regiminis Férd inan di II.“ 805 11.
