Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
44 megbízotton kívül senkit sem, vagy csak nagy kénytelenségből bocsát magához....“ Ezért titkos tanácsosai annyira megharagudtak II. Rudolfra, hogy azzal fenyege- tődztek , miszerint udvarát mindnyájan elhagyják. *) Tycho de Brahe — s tanítványa Keplernek jövendölései lassanként oly bizalmatlanná tették a császárt, hogy palotáját se merte elhagyni. — Halála után vegymühelyében 17 tonnácska tiszta aranyt találtak^ mely mind kísérletekre vala szánva. A bölcseleti s természettudományok terjedtével a vegytani törvények tisztába hozatván és felvilágosittatván , az alchymiai titokzatos ábrándozások is lassanként tünedezni kezdettek ; s jóllehet a közép-korban az alchymia feladata egészen elütött a vegytan czél- jától, mégis erre jótékony — sőt a viszonyokhoz mérten kedvező befolyást gyakorolt : mert az alchymisták bámulandó türelmük, vas szorgalmuk által véletlenül sok nevezetes fölfedezés nyomába jutottak, s hogy csak egyet említsek, példa: a porczellán , lőpor, vilió (phosphor) s más készítmények esetleges fölfedezése. Hasonló hatása volt az orvosi tudományokra is , mert ismeretes körülmény, hogy alchymistai vegybontások által számos uj anyagszer ismeretére vezéreltettek, s módjuk lett búvárlataik közepeit tanulmányozni azok sajátságait, e mellett kifürkészni hatásukat az életszervekre. Ezen becses vizsgálódások folytán sok uj orvosszer lön bemutatva, melyek azelőtt egészen ismeretlenek voltak. így történhetett s egyenesen alchymistai műveletek eredménye az is, mit Paracelsus svájci orvos és alchymista a gyógyászat terén eszközölt a 15-ik század utolsó évtizedeiben. A mi pedig az alchymisták által kitűzött feladat megoldását illeti, bizonyos, hogy mindazon esetek — hol látszólag aranyt csináltak, — ügyes csaláson alapulnak, vagy ha nem szándékos a csalás, legalább tévedésnek kellett közreműködni. Más részről perezre se feledjük azt, hogy voltak az alchymisták között is őszinte, szent akaratú, valódi meggyőződésből dolgozó tudósok, kik minden mellék czél és mysticus őrjöngés nélkül a fárasztó kísérleteknek áldozták tehetségük összeségét: s az ilyenek tisztelet és hálát érdemelnek az utókortól. A vegytudomány mai állásánál fogva az aranycsinálás mestersége a lehetetlenségek sorába tartozik, mert elismeri azt, hogy az *) „Ihre Majestaet haben niemand auch der Ratten keinen fürgelassen; befinden sich mit ihren Alchymistenund andern Laboranten zu sehr occupir t.“ Viscber lev. Hatvaninál IV, 36.
