Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
32 lesi bárónak, hogy az átváltoztatás kellékeit elkészítse ; a báró azonban fölvevén a kért pénzösszeget, megszökött. III. Henrik Angliában formás privilégiumokat oszta a bölcsek kövének feltalálására. IY. Henrik angol király igen őrültnek látván a kincstárt, jutalmat tűzött ki az aranycsinálás titka feltalálójának, sőt azt is hirdette, hogy rájött a szerencsés fölfedezésre, s megérkezettnek tekinti az időt, melyben az államadósságok törlesztés által meg- semmisülendnek. Coeur Jakab VII. Károly udvaránál aranykészités által meggazdagodván, ministerré lett. A közép-korban mint alchymisták legnevezetesebb szerepet j átszottak: Alanus, Albertus Magnus, Roger Bacon, Villan ova Arnold, Lu 11 us Raymundus, Basilius Valentinus, Theophrastus Paracelsus, Kunkel, Glauber stb. Sőt még a mi több! a hires Tycho de Brahe dán csillagász is foglalkozott vele, egyedül azon czélból, hogy csillagászati tanulmányaihoz szükséges vagyont szerezhessen. A tudományok minden ágában egyiránt otthonos Alanus de Insulis (de Lille, 1114—1203) a „doctor universalis“ és canterbury-i püspök igen sok munkát hagyott hátra versekben írva. Alchymicüs tartalmú dolgozatai közül csak a bölcseség kövéről szóló aphorismáit ismerjük. O a bölcsek oldatát (solutio philosophorum) oly amalgamának nevezi, mely az arany és ezüstnek a higanynyal való egyesüléséből veszi eredetét, s hozzáteszi, hogy abból nagy előnyt nyerhetni. „Erre nézve — mond ő — először a bölcsek oldatát kissé meg kell melegíteni, azután jól elzárt és befedett edénybe tenni, és negyven napon át mérsékelt melegre kitenni, mig- len felszínén fekete anyag képződik, mely a bölcsek holló fejének és a tudósok higanyának neveztetik.“*) Albertus Magnus egyike kora leghíresebb tudósainak, hitt a bölcsek kövében, s kérésé is azt, sőt még elődeinél tovább ment, mert azon meggyőződésben élt, hogy kedvező viszonyok között még a növények is nemesb fajtákká változhatnak, igy pl. a rozs jó földben búzává, a tölgyfaág bizonyos föltételek mellet szöllővesszővé válhatik. A 13-ik században élt az oxfordi születésű Roger Bacon. Irataiból kitűnik, hogy lángesze az alchymia terén is jeleskedett. ) Didót Freies: „Nouv. Biographie universelle.'
