Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

31

1 y ä n a k“ neveztetett. A nagyra becsült tudósnak minden mondását Isten szavának tekintette környezete, s nem ritkán szószerinti értelemben vették azokat, a midőn Geber nagy valószijiüséggel csak képletekben beszélt. Példa reá az, midőn egy Ízben igy kiáltana fel: „Adjátok nekem ide a hat bélpoklost, meg akarom őket gyógyítani.“ Az érintett hat bélpoklos: az ezüst, réz, higany, ón, ólom, vas. Alig lehet hinni, hogy lehettek azon korban az emberek annyira elvakulva, hogy ez egyszerű felkiáltást tudományos elvnek véve, arra egész tant alapítottak.

Az alchymia Európa összes államaiba részint az arabok spanyolországi tudós iskolái, részint a szökevény görögök által terjedt el. A zárdák csendes falai is megnyíltak ezen uj, varázsha- talmu tudomány előtt; a „bölcsek köve“ feltalálásának eszméje igen sok jámbor szerzetest annyira megragadott, hogy e beteges szenvedély — daczára a pápák tilalmazó bulláinak —, az őrjöngéssel lön határos. Éjeit nappá téve, ernyedetlen szorgalommal, csüggedetlenül dolgoztak, feláldozva nyugalmukat, veszélyeztetve egészségüket. A mennyire törekedtek a csillagok járását kitanulni, a nap- és holdfogyatkozás tüneményeit előre meghatározni: épen úgy érdekükben feküdt, hogy a bolygók állásából a kísérletre kedvező pillanatot kilessék, vagy napfogyatkozáskor valami titokzatos dolgot az égből aláhullani lássanak , mely a nagyfontosságu fölfedezést elősegíthetné. Hiszen ez volna a legfőbb , a mit az ember e földön eléi’het; ez ad birtokosának minden betegségtől ment hosszú életet, több aranyt, ezüstöt, mint a mennyit birnak a világ összes fejedelmei; elűz minden félelmet és bajt. Ennek egy kis része annyi nemes fémet varázsol elő , mint a mennyi csak kell: azért nem fogy, sőt erőnek erejével szaporodik.

A 10-ik és következő századokban az alchymia még szélesebb körben kezdett terjedni, s majdnem ragálylyá változott, midőn az aranycsinálás mesterségével kézjóslat, hallottidézés (necromantia) csillagjóslás, büvölés (magia) s több efféle esztelenség párosult. E körülmények közt az alchymia mindenkit különbség nélkül foglal- kodtatott. így egy alchymista oda ajándékozta Bouilloni I. Henriknek az aranycsinálás titkát, sőt készített azt jelenlétében is, jutalmul nem kívánván tőle mást, mint 20,000 scudit, hogy Velen- czébe utazhassák, az alchymisták közgyűlésére. A fejedelem bizton hívén, hogy 300,000 obon arany van zsebében, a mennyit t. i. a kapott vegypor nyomott, s kétszer annyit adott, mint mennyit az alchymista kért; de mikor a csalást észrevette, amaz már messzejárt.

IX. Károly 120,000 lírát adott Gauthier Jakab plumerol-