Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

30

A bölcsek köve készítésénél födolognak a „materia primá-t“ tartották , azaz : „első anyagot“, vagy „a n y t“ , a mit fémekben, főleg a higanyban, sóban, légben, (mint spiritus mundi), harmatban , földben , sőt minden állati és növényi anyagban kerestek. Azok, kik a bölcsek kövét az állati vagy növényi anyagban keresték, arra nem, hanem másra: a phosphorra akadtak. Mások más alkatelemekben keresték azt, s e czélra igen alkalmas : elemi arany , elemi tűz, gyökeres nedvesség , a természet balzsama, nap, mercurius, Chabrinus, azothum, cadmusi föld, stb.

Ezek voltak a legajánltabb, legkeresettebb szerek. Mercurius ama savanyus, áthatatlan folyadék, melyből minden táplálat, érzés, mozgás, erő, szin, késő vénség származik. A kén egy édes, vastag , olajos tartalmú balzsam, mely minden élörészek természetes melegét megtartja, minden növényzet és átváltozás fő feltétele.

Így működtek és gondolkoztak a középkor alchymistái, tudományuk nagyszerűségétől elvarázsoltan, keverve, forralva és gőzzé készítve minden képzelhető anyagot, mig végre a materia prímát azon ponton hitték, melyben „caput corvi“ nevet viselt. Erre következtek a forralás és hűtés műtétéi, s eme kezelés szülte a „fehér hattyút“; ebből pedig a végső összetett műtét alkalmazása után léteiét nyerte a keresett „bölcsek köve“.

A középkor összes alchymistái közül legnagyobb tekintélyt vívott ki magának az arab Abn - Mussa - Dschafar- al-Soli vagy Geber (a 9. században), kinek hírneve akkoriban az egész világot betöltötte ; szavai kortársai előtt csalhatatlan igazságokul tekintettek; ismeretei és nézetei sok tekintetben észszerűknek mondhatók a többiekéhez képest. Említést tesz a higanyos készítményekről, hathatós emésztő szerek-, ezüst salétromsav-, salétromsav-^ salétromsavhal vág-, sziksó-, hamuzsir- s még számos vegyállomá- nyokról. A „T ö k é 1 y kimutatása“ czimü munkájában az aranyt legtökéletesebb éreznek mondja, mert legszebb; ez volt egyszersmind a nap, midőn az ezüst a hold. így a réz és Venus ?, a vas és Mars <?, az ón és Jupiter 2f, az ólom és Saturnus t), egy jelentményüek voltak *); mivel — úgymond — minden érez ugyanazon elemekből van alkotva: tehát bizonyos szerrel lehet akármily érczből is aranyt csinálni. — Geber később „arabok kirá~) Eégenteu a chemiai vegyelemeket sajátos , többnyire csillagászati jegyekkel jelezték , pl. ^ levegő, V föld, ^7 viz, £> tűz, ([ ezüst, 0 arany, $ réz, J' vas, ón, f) ólom, 5 higany,^ kénkő, borkő.