Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
20 ott tanulta ama szép találmányokat, s a módot, mely által a pápaságra emelkedett. Hermann us Contractus ekkor irt értekezést a csillagtávmérő szerkezetéről, 'a napfogyatkozás elméletéről, a kör négy- szegitéséről; több görög és arab csillagjóslói munkát lefordított. A csillagászatnak igen szép emléke maradt fenn a florenci székesegyházban: s ez egy naptár, mely 813-ban Íratott, a csillagászati észleletek nyomaival. *) Dicuil irlandi szerzetes 825 körül tette közzé „De mensura orbis terrae“ czimü könyvét, melyben a szerző — úgy látszik, — hogy a régibb irók e nembeli munkáit is felhasználta. N. Károly uralkodása igen jótékony hatású volt a tudományokra nézve minden tekintetben. Olaszországi első hadjárata alatt (774) megismerkedvén az egykori műveltség maradványaival, elhatározta azokat Franciaországba is átültetni. Kora leghirnevesebb tudósait édesgette külföldről udvarába; többek közt megnyerte a yorki születésű Alcuint (729—804), kivel Pármában ismerkedett meg, s ki korát jóval megelőzte szellemével, tudományos készültségével. **) Később N. Károly Alcuin számára Franciaországban három igen gazdag apátságot jelelt ki, minden kegyeivel elhalmozta; s mig ő a politika és harcz terén szerzett nevének túlsúlyt, addig Alcuin a tudományoknak lett ujjáteremtőjévé. A mennyiségtan még ekkor nagyobbára a római számjegyekkel vesződött, s az különösen a változó ünnepek és a hold fényváltózásainak kiszámítására használtatott, mely pontok a N. Károly és Alcuin közötti társalgásnak gyakori tárgyai voltak. A mértan és csillagászat a természetbölcselem legmagasztosabb részéül tekinteték, s egyedül a régi dolgok idétlen ismétlésére szorítkozott, ítészét és tapasztalat alkalmazása nélkül. Azért csodálni lehet méltán, hogy a tengerdagályt- és apályt már Be da is ugyanazon okokra alapitá, melyekre sokkal később Newton; és az irlandi Virgil salzburgi püspök az ellenlábosok létezését vallotta, s a földet gömbalakunak tartá. N. Károly pisai Péter halála után, az udvari tanoda vezetését Alcuin gondjaira bízta, melynek — megjegyzendő — naponként más és más hallgatói nem annyira bizonyos tudomány megszerzésére, hanem inkább értelmök kiművelése végett gyűltek össze. Alcuin, ki kora összes tudományaiban jártos volt, s ki a világi tanult*) He í* man n us Contractus irt még egy értekezést a zene — s elméletéről. **) Alcuin munkáinak legjobb kiadását Troben apát eszközölte Kegens- burgbau, 1777-ben, 2 ivrét kötetben.
