Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
21 ságot a vallásival párosította, nem meghatározott tárgy fölött tartott összefüggő előadásokat, hanem minden alkalomkor különböző tárgyakat vett föl, hallgatóinak érdeke s a hozzá intézett kérdések szerint. így fenmaradt egy közötte és Pipin király között folyt beszélgetés töredéke, melyből tárgyunkra vonatkozólag ide iktatjuk a következő részt: Pipin: Mi az ég ? Alcuin: Mozgó gömb, roppant boltozat. P. Mi a fény ? A. A nappalnak fáklyája. P. Mi a nappal ? A. Munkára serkentő idő. P. Mi a nap? A. Fénye a mindenségnek, szépsége az égboltnak, a természet kegyelme, a nappal dicsősége s elosztója az óráknak. P. Mi a föld ? A. Anyja mindennek, a mi nő; dajkája mindennek, a mi létezik ; magtára az életnek, egy mindent elnyelő örvény. P. Mi a tenger? A. A merészek útja, a szárazföld határa, a folyamok szállodája, az eső forrása .... P. Mi a tél ? A. A nyár számkivetése. P. És a tavasz? A. A föld festője. P. És a nyár ? A. Azon hatalom, mely felruházza a földet és megérleli a gyümölcsöket. P. Es az ősz? A. Az év magtára. P. Es az év? A. A világ szekere ....... K ésőbbi éveiben maga N. Károly is buzgón fáradozott a tudományok terjesztésén. így Eginhard után értesülünk, hogy a hónapok neki köszönik uj s jelentéses neveiket, pl: Winter-manoth télhó. Hornung- Lentzin- Oster - W i n n e - Brach- H e w i u sároshó. tavaszhó. húsvétim. szerelemhó. naphó. szénahó.