Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

14

vemet nem azért nevezem szerencse játékainak, mintha ez csakugyan léteznék, hanem hogy megmutassam, miszerint a halandókat fölemelni vagy lesújtani semmiféle véletlen, hanem csak az isteni gondviselés képes.“

1300 körül élt a forlii Guido Bonattus, kitűnő csillagjós, ki összeszedvén utazásai alatt mind azt, a mit a csillagjóslatról az arabok Írtak, e tárgyról kiadott tiz értekezést. *) Ezen értekezésekben beszél e tudomány hasznosságáról, a bolygók természete —, összeköttetése — s befolyásáról, az ebből vonható következtetésekről különféle kérdésekről, melyek a csillagjóslás által fejthetők meg. Bámulatos ügyességgel gyakorolván ezen áltudományt, II. Frigyesnek Grossetoban egy összeesküvést fedezett föl. Mondják, hogy egy szobrot állított volna fel, mely jóslatokat adott. Állította, hogy Jézus maga is csillagjós volt, s haragudott a tunica-viselőkre (tunicati), kik jövendöléseit visszavetették.

II. Frigyesről életirói azt jegyezték föl, hogy ő a csillagjóslást a római curia megfélemlítésére használta, s ily tartalmú verseket hirdetett:

„Fata monent, stellaeque docent, aviumque volatus,

Quod Federicus ego malleus orbis ero.

Roma diu titubans, variis erroribus acta Concidet, et mundi desinet esse caput.“

Azonban az ész dicséretére ilyen választ nyert:

„Fata silent, stellaeque tacent, nil praedicat ales,

Solius est proprium scire futura Dei.

Niteris incassum navem submergere Petri;

Fluctuat et nunquam mergitur ista ratis.

Quid divina manus possit, sensit Julianus:

Tu succedis ei, te tenet ira Dei.“ **)

Cecco stabili d'Ascoli (1257 —1327), Sacrobosco egyik iratának értelmezésében állitá, hogy a felső légkörökben gonosz szellemek tenyésznek, melyek varázslás által csodatevésre kény- szerittethetnek.

Említendő a genuai Andalon dalNero, ki egy latin értekezést irt a csillagtávmérö összetételéről.

*) E tiz értekezés 1506-ban nyomtatásban is megjelent, Velenczében, ily czimmel : „Guido Bonattus de Forlivio, decem continens tractatus ast ronomiae.“

**) Jordani : „C hron. c. 221.“