Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

15

Cremonai Gerhard Sabionettából, lefordította Ptolemaeus „A Ima ge s t“-jét. „Theoria pl anetar u m“-ja olvastatott az egyetemeken, s a vatikáni könyvtárban megvannak azon feleletek, melyeket ö Boso, Etzelin, Pelavicinio Hubert kérdéseire adott, mely félelmetes zsarnokok rettegtek az ismeretlen hatalom előtt, s számításaikat és nagyravágyási tetteiket mindig a csillagok és értelmezőik határozatainak vetették alá.

II. Frigyes mindig közelében tartotta a legjelesebb csillagjósokat. Szavukra megváltoztatta terveit, s midőn 1239-ben meghallotta a trevisoi lázadást, magister Theodor által a paduai toronyból csillagot nézetett; de ez — mondja R o 1 a n d i n — nem vette észre, hogy akkor harmadik helyen állott a skorpió, melynek méreg lévén farkában, azt jelentette, hogy a sereg a hadjárat vége felé meg fog rongáltatni. Midőn Vicenzából tovább vonulandó vala, akarta, hogy egy csillagjós jövendölje meg, melyik kapun fog ő másnap kimenni. A jós egy iratkát nyújtott át Frigyesnek, lepecsételve, azon meghagyással, hogy mielőtt kivonulna, föl ne törje. A császár egy uj nyílást töretett a várfalakon által, s azon ment ki. Felbontván ekkor az iratkát, benne ezt találta: „Per porta n u o v a.“ *)

A 14-ik század vége felé kezdett általánosan terjedni e tudomány, leginkább Róma- és az olasz városokból, hol legtöbb avatottja volt az astrologiának. A nyomdászat feltalálásával egy uj fordulat és élénkség kezdett nyilvánulni. Ugyanis a sajtó nem győzte az arab és zsidónyelvből latinra fordított e nembeli termékeket kellő számban sokszorozni, a melyek többnyire valamely tekintélyes bibornok, befolyásos érsek, gazdag jövedelmű püspök vagy hatalmas világi four pártfogásába voltak ajánlva, s mint az ajánló levelek szövege kétségen kívül helyezi, nem épen szolgai hizelgésböl. E kor férfiai semmi vállalat, ügylethez addig nem fogtak, mig ily könyvből vagy valamely a közvélemény által felkapott csillagjóstól tanácsot nem kértek. Ennyire meggyökerezett e korszak emberei közt a babonás hit. Sőt tovább mentek. Majd minden uralkodó, egyházi és világi főur egyként tartott környezetében astrologust, úgy hozta ezt magával az idő szelleme, a kor divata. A köznép számára, hogy az se nélkülözzön semmit, naptárok készíttettek, astrologiai útmutatásokkal , melyek, ha jeles csillagász kezeiből kerültek ki, busás áron fizetve igen kapósok voltak. Gassendi azt írja munkáiban Regiomontanus naptáráról, hogy példányonként 12 ara*) „Az uj kapun által“.