Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
13 reimet is lesz képes gerjeszteni; fölfedezendi a titkos terveket, a rejtett kincseket, s az aranycsinálás mesterségét. Emelik a természeti tünemények hatályát a számok, mert ezek szerint van rendezve a mindenség. Titkos hatalommal bírnak azok, s boldog, ki azt megismerheti. A számsor a világ előképében az isteni lényeg; az értelmi világban a legfőbb értelem; az égi világban a nap; az elemiben a bölcsek köve; az emberben a szív. íme, egész rendszere a tévelyeknek! Az ily módon meggyökeresedett balitéletekkel szemközt hasztalan tétetett a jobb gondolkozásnak által hivatkozás a gyakorlati esetekre, pl. hogy épen egy időben születettek mily különböző lel- kületüek; hiában hivatkoztak arra, hogy minden perczben születnek királyok és koldusok; hiában hozták fel , hogy a földtől oly roppant messzeségre levő égitestek miként hathatnak erejükkel a föld szülöttére; hasztalan tüntettek föl eseteket, melyeken a jóslatok nem teljesültek be; hiába lön bebizonyítva adatokkal, hogy döghalál, háború, baleset, elemi csapások által ezer és ezer, minden rendű-, rangú- és korú egyének vesznek el s károsulnak egyszerre, holott talán különböző csillagzat alatt nyerték létüket: az emberek elfogultságuk közepett mégis hitelt adtak a babonás intelmeknek, mind addig, mig egy jobb kor fénylőn hasadó hajnala az emberek szemeiről letépve a fátyolt, az igazságot engedte leplezetlenül fürkészhetni. Történeti kifejlődéséhez még a következő adatokat iktathatjuk : A bolognai egyetem nemsokára létesülése után a csillagjóslás tanszékével is megtiszteltetett, s tanár lön kinevezve, „q u e m tan- quam necessari ssimum haberi omnium volumu s11. — 1179-ben a leghíresebb keleti keresztény, arab és héber csillagjósok gyűlést tartottak, s megegyeztek abban, hogy az 1186-iki septem- bcrhóban a felső és alsó csillagzatok rendkívüli összecsapása által a világ össze fog omlani. Ez időben élt Blois Péter érsek is (1200), kinek egyéniségében a csillagjóslat leghatározottabb ellenesét láthatjuk. „S z e- rencse játékai“ czimü munkájában hevesen megtámadja a varázslatot, kikel a csillagjóslás s más tévelyek ellen. „Az — Írja idézett munkájában —, a mit szerencsének vagy végzetnek mondanak, egyáltalában nem létezik; s el kell vetni azon tudósok állítását, kik avilágese- m é n y e it szeszélynek tulajdonítják, a helyett, hogy a legfőbb akaratot ismernék el, mely az emberi dolgokat változatlanul kormányozza. . . . Én köny
