Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

James Gardette fogorvos, aki francia születésű volt s előbb — 1775-ben — Bostonban, majd New-Yorkban s végül Philadelphiában telepedett meg, készítette legelőször aranyból az alaplemezeket a maga készítette fémmintákon. Hogy mimódon készítette őket, arról adatok nincsenek. Préselni még nem tudta, az sem valószínű, hogy két fémminta (pozitív és negativ) között kiütötte volna, igy fel kell tételeznünk, hogy aranylemezeit kézzel, fogóval és kis kalapáccsal való kalapálással idomítottá a mintára.

Az első aranykapcsok készítését is neki tulajdonítják, bár ebben őt Mouton megelőzte, mert 1746 körül készítette az u. n. „dents a coulisses“ nevű egyes fogakat, amelyek rugzó kapcsokkal lettek a szomszéd fogakhoz erősítve. Azonban Gardette műdarabokon, nagyobb pótlásokon használta aranykapcsait.

Ugyancsak Gardette készített legelőször adhéziós lemezt. Igaz, hogy véletlenül jött rá, amennyiben egy fogsor elkészítésénél elfeledte arra a rugókat felszerelni s behelyezte azok nélkül. Ekkor azután meglepődve látta, hogy a lemez tapad, tart a szájban a rúgok nélkül is. Ettől kezdve ajánlotta és készítette a rúgok és kapcsok nélkül is tartó adhéziós lemezeket. Gardette tehát nagy lépéssel vitte előbbre a fogpótlás fejlődését akkor, amikor a száj- padlemezeket aranyból készítve megvetette az adhéziós és kapcsos lemezeknek alapját s azokat bevezette.

Levi Gilbert Sharonból volt a szívókamra feltalálója (1842), akiről azt „Gilbert central cavity“-nek nevezték el. Ilyen név alatt napjainkban is kaphatók még szívókamrák a kereskedelemben. Állítólag Gilbert lenne a gipszlenyomatnak feltalálója is, azt azonban sokan Dwindle-nek tulajdonítják, mint aki Gilbertnéi korábban (1840-ben) vett már gipsszel lenyomatok Éppúgy kétségbevonják Gilbertnek a szívókamra feltalálásához fűződő elsőségét is, mert azokat Harris állítólag már 1835-ben csinálta. Azonban bizonyára más módon és formában, mint Gilbert.

J. B. Gariot párisi fogorvos a XIX. század elején szerkesztette meg az első artikulátort.

Mouton (1746) ajánlja, hogy a nagyon szúvas fogakat (főképen őrlőket) és az erősen lekoptatott fogakat aranyból készült borító koronával vonják be. Ha mellső fogra készül ilyen korona, azt a látható külső oldalán zománcoztassák a meglevő fogakhoz hasonló színűre.

A pótlások alapanyagául Gardette aranylemezéig túlnyomóan elefántcsontot használtak fel.

C. F. Delabarre és W. fíogers (Paris) 1848-ban a kaucsukot vezették be, amelyet vegyi eljárással keményítettek. Eljárásuk azonban hosszadalmas volt s az eredmény sem volt kielégítő, igy használatát elejtették.

Nelson Goodyear 1851-ben feltalálta a vulkanizált kaucsukot s üa, Charles Goodyear, vezette be azt a fogtechnikába, ahol az ma is mint egyik legnélkülözhetetlenebb anyag szerepel.