Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

lö

A kavicsuk Után következték még mint bázisaüyágok többkevesebb eredménnyel a guttapercha, celluloid, aluminium, magnalium ón, amely anyagok a guttapercha kivételével esetenkint napjainkban is használatosak.

Hogy a porcellánmunkáknak mikor vetették meg az alapját, azt egész bizonyossággal fiem lehet megállapítani. Többen kísérleteztek az idők folyamán kő, gyöngyház, üveg, porcellán stb, igénybevételével. Dubois de Chément van megemlítve, mint aki rendszeresen foglakozott porcellánmunkákkal.

Guilemeau 1710-ben ajánlott egy eljárást, amellyel a csont fogakat, amelyek nem tetszetős, sárga színűek voltak, kiküszöbölni vélte. Ez egy paszta volt, amelyhez fehér viaszt, kevés gyantát, poralakú fehér mastixot, korallt és gyöngyöt használt. Ez persze még messze mögötte állt a porcellánnak, de úgy látszik mégis ez adhatta az impulzust a további kutatásokhoz és kísérletezésekhez.

Dionis Péter 1710 körül a Guillemeau-féle pasztát fogtömő anyagnak is ajánlotta.

Fauchard (1720-1750 évek között) hosszasan kísérletezett olyan irányban, hogy kellő színezéssel az üveget használja fel műfogak készítéséhez. Ez sikerült is neki annyira, hogy 1740-50 körül már Audibran állítása szerint nagyobb pótlásokat készített rózsaszínű foghúspótlással. A foghús színezését Fannaytól sajátította el, aki azt 1740-ben találta fel. Fauchard fogsorai egy darabban készültek, vagyis egyes fogakat nem készített, hanem az egészet (fogakat és bázist) egyben mintázta és égette. További haladást ezen a téren hosszabb ideig nem észlelhetünk, bár Fauchard módszere még igen kezdetleges volt és nem is talált általános követésre.

Az 1774. évben Duchateau nevű saint-germaini gyógyszerész kezdett behatóan foglalkozni a problémával és állítólag ő volt az első, aki a műfogaknak kemény (magas hőfokon olvadó) porcel- lánból való előállításával kísérletezett és odáig jutott, hogy a saját használatára Guerard párizsi porce liángyárában az ő adatai alapján teljesen használható porcellán fogsort készítettek — 1776- ban. Minthogy azonban kellő szakképzettsége hiányzott e téren, nem tudta művét továbbfejleszteni s azt másoknak is hozzáférhetővé tenni s így az eszme ismét egy évtizeden keresztül szuny- «ayadt. i

Dubois de Chément párizsi fogorvos vette föl ismét az elejtett fonalat 1788-ban Duchateau adatai nyomán, akinek titkát megszerezte. Előbb Párizsban, majd Londonban kapta meg 15 évre az egyedüli gyártás és értékesítés jogát és készített mások számára is porcellánfogakat, csapfogakat, hidakat (gyökérbe vezetett csapokkal). A fogsorokat rúgók vagy a meglevő fogakra hurkolt fonalak, huzalok tartották.

Dubois de Chément eljárását később Foucon igyekezett javítani főképen a színezés terén, ő az alapmasszához kaolint használt más porcellánföldfélékkel elegyítve; a színezéshez külön-