Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
8 lemezt, amely a defektust lezárta, ennek a szájpaddal érintkező felületén a nyílás alatt egy szivacsot alkalmazott, amely az üregbe hatolt s ott annak váladékát magába szívta, egyúttal pedig a váladéktól telítve s ettől rpegduzzadva, a lemezt a helyén tartotta. Később, amikor a defektus gyógyultával váladék már nem mutatkozott, a szivacsot ovális, simára ledolgozott gombbal cserélte ki, amely az üregbe hatolva kissé elfordítható volt s ezáltal tartotta a helyén a lemezt. Pürmann (1648—1721) városi orvos Boroszlóban ajánlotta először, hogy a fogpótlások készítéséhez az állcsontot mintázzák le viasszal, hogy ne kelljen a munkában levő pótlást a szájban próbálgatni. Arról nincsenek adatok, hogy ezidőben lenyomatot tudtak volna venni a szájból, csak azt tételezhetjük fel. hogy lomérések után előbb az állcsont alakját faragták ki s azután a munkában levő pótlást a faragás közben ezen próbálgatták. Fauchard párisi fogorvos (1690—1762) volt az, aki legelőször alkalmazott a nagyobb pótlásokra rúgókat. A rúgókkal a mai eljáráshoz hasonlóan összefogta a felső és alsó fogsort, amelyeket a rugó hatóereje a helyükre szorított és ott tartott. Hacsak felül készült pótlás, amely rugót kívánt s alúl még jelen voltak a fogak, akkor ezeknek a nyelv felé néző felületén egy erősebb sínt vezetett meghajlítva, ívben az őrlőfogakig, itt a nagy őrlőknél egymás mögött két vékonyabb sodronyt hajlított át a fogak rágófelületén keresztül a pofa felőli oldalra. Itt összefogta ezeket egy-egy erősebb sínnel a jobb és baloldalon, mindezeket egymással összeforrasztotta és a külső horizontális sínre forrasztotta az alsó rúgótartót, míg a felső a fogsoron volt megerősítve. (1. ábra.). Philipp Pfaff német fogorvos (1750 körül) Purmann viaszmintái helyett a gipszmintákat ajánlja, amelyek keményebbek, ellenállóbbak. — Csont helyett a gyöngyházat ajánlja és haszuálja mlűfogakhoz. így Purmann, Fauchard, Pfaff eszméi már némi lendületet adtak a fogpótlás fejlődésének, mert egyrészről mintán dolgoztak, másrészről Fauchard rúgóival a pótlásokat a szájban helyükön tudták tartani. Fauchard a csontból faragott műfogakat úgy igyekezett tetszetősebbekké tenni, hogy arannyal vonta be őket és az aranyat a külső felületen, ahol látható volt, a többi foghoz hasonló színűre zománcoztatta. Később ilyen módon rózsaszínűre zománcozott fog- húspótlást is készített. Ugyancsak Fauchard kezdte a hippopotamos- és elefántcsontból faragott fogakat, amelyek a középen hosz- szában át voltak fúrva, csaposfogakként, majd híd alakjában (csapokkal rögzítve 'a gyökerekben) felhasználni. A Páré által konstruált obturátort Fauchard olyan módon javította, hogy az necsak a szájpad üregét zárja el, de a lágyrészek mozgásait azokkal együtt végezve tényleg pótolja a szájpad hiányát annak működési rendeltetésében is.
