Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
64 amelyeknél az alsók a vágófelület felé haladva befelé, a felsők viszont kifelé irányuló alakkal bírnak, míg- a rágófelületük horizontális síkban fekszik. (31. ábra.) A A műfogak felcsiszolása. Ha a gingiva nagyobb arányú sorvadást mutat, akkor a műfogak alá műleges foghúst építünk, hogy a hiányzó foghúsrészt pótoljuk vele. Csekély sorvadás vagy esetleg gyökerek jelenlétében a műfogak közvetlenül a foghúsra vagy a gyökerekre lesznek állítva (felcsiszolva). A felcsiszolás a gépre szerelt csiszolókoronggal (corundummal, carborundummal stb.) történik, amely a csiszolás alatt nedvesen tartandó, részben mert így jobban csiszol, főleg pedig azért, hogy a fogat megóvjuk a súrlódás okozta áttüzesedéstől, ami által az pattanást szenvedhet. A csiszolásnál jobb kezünkkel fogjuk, a ballal támasztjuk a fogat, hogy azt a korongon biztosan tarthassuk s vezethessük. Azt a kezünket, amely- lyel a fogat fogjuk, támasszuk fel a gép asztallapjára, hogy ne mozogjon s a fogat biztosan fogja és vezesse. A fogak mögött belül alacsonyabb, a kramponokig érő viaszfalat építsünk s ragasszuk azt a bázislemezre, amelynek az a hivatása, hogy a fogakat helyükön tartsa. A fogat a kivánt állásban helyére illesztve megnézzük, odafekszik-e s zár-e alapjával a gingiván; ha nem zár, megjegyezzük az ütköző pontokat s azokon a fogból lecsiszolunk a koronggal s újra próbáljuk a mintán. Addig ismételjük ezt, amíg a fog alapjával, széleivel teljesen zár; ekkor olvasztott viaszt cseppentünk a kramponokhoz, hogy ezzel a fogat helyén megragasszuk s áttérünk a következő fog felcsiszolására vagy felállítására. A csiszoláshoz túldurva korongot ne használjunk vagy ilyennel vigyázattal csiszoljunk, mert ez a fog széleit kicsipkézi. Ha ez már megtörtént, simítsuk le finomabb szemcséjű koronggal vagy csiszoló vászonnal. A fogpróba. Ha a fogakat végig felállítottuk s megragasztottuk a bázislemezen, kimintázzuk az egészet, hogy egyenletes legyen és sima
