Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
65 felszínt kapjon. Most kipróbáljuk a szájban, meggyőződést szer- zendő afelől, helyes-e a vett artikuláció, megfelel-e teljesen a fog- felállitás a szájbeli viszonyoknak, megfelelő-e a műfogak színe. Ha azt tapasztaljuk, hogy az artikuláció a szájban eltér attól, amit az artikűlátorra átvittünk, akkor a fogakat az alap- lemezről részben vagy egészen leszedjük, helyükre lágy viaszt teszünk s újból haraptatunk, ami után persze újabb fogpróba szükséges. — Ha az artikuláció teljesen megfelelő s csak egyes fókák irányán vagy beállításán kell korrigálni, azt közvetlen a száj után is elvégezhetjük s ha minden tekintetben kifogástalannak találtuk a felállítást, akkor áttérhetünk a pótlás tulajdonképeni elkészítésére. Itt mindenekelőtt meg határozzuk, hogy milyen kivitelben készüljön a fogmű s fontos feladat annak megfelelő rögzítéséről gondoskodni, hogy a szájban biztosan helyén maradjon beszéd és rágás közben is. A 20. a ábra egy felállított teljes alsó és felső fogsort szemléltet. A müfogak rögzítése a szájban. A müfogaknak a szájban való megerősítésére különféle módok állnak rendelkezésünkre aszerint, milyen kivitelben, mely rendszerben készül a pótlás. Amint már láttuk, a múltban fonállal, huzallal, aranycsíkokkal, lószőrrel kötözték a szomszédos fogakhoz a pótló fogat. Később szájpadlemezekkel készítettek műfogakat s azokat kötözték a meglevő fogakhoz: azután sorra kerültek időszakonkint a különféle rögzítési módok és segédeszközök, u. m. rugók, kapcsok, csapok és az adhéziós szájpadlemezek. Ma mindezen segédeszközök rendszerbe foglalva és tökéletesebb kivitelben találnak alkalmazást, amennyiben készítünk pótlásokat különálló csaposfogak, vagy koronák formájában, amikor a gyökér csatornájába vezetett csap vagy a csonkot szorosan átölelő korona-gyűrű, esetleg mindkettő kombinálva nyújtja a tartást. Ezeket ismét pillérekül használhatjuk fel, hogy a közbeiktatott pótló fogaknak híd alakjában adják a kívánt tartó- és támaszpontokat. Ugyancsak hida- . lásokhoz használunk fel pillérekül a meglevő fogak üregébe vezetett betéteket (inlay), gerendákat, csapokat, csavarokat stb. Ezek, mint hidak, lehetnek kiszedhetők és pedig vagy csak a szakértő által vagy a páciens által is bármikor eltávolíthatók, avagy állandóan rögzítettek, becementeltek aszerint, hogy melyik rendszerben való készítésük mutatkozik célszerűbbnek. Ezeken kívül készíthetünk szájpadlemezzel vagy sínnel, szóval bázissal bíró pótlásokat. Ezek kiszedhető pótlások s alapanyaguk lehet arany, kaucsuk, celluloid, magnalium, aluminium, vegytiszta ón stb. Ezeknek rögzítése a szájban, ha vannak még jelen természetes fogak, leggyakrabban kapcsokkal történik, amelyek egyik végiik5
