Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
62 oldalt is lehet mozgásokat végezni s ezekkel már inkább megközelíthetjük a természetes artikulációt. Az első izületes artikulátort Bonwill szerkesztette 1865-ben, utána következtek Warnekros, Walker, Christensen, Snaw, Gritt- mann, Wallisch, Amoedo, Shaw, Andresen, Eltner, Schwarze stb., akik artikulátóraikkal az állkapocs mozgásait igyekeztek utánozni. Mindannyi között azonban legbehatóbban foglalkozott a problémával és a legjobb eredményt érte el Prof. Dr. A. Gyzi, akinek artikulátorán Rumpel Schröderrel együtt végzett módosításokat és ennek alapján adta ki Gyzi az ő legújabb, u. n. 1924-es modellü artikulátorát, amely ezen a téren ma a legtökéletesebbnek tekinthető. Éppúgy Morton angol fogorvos „Casco“ izületes artikulátora, amely a Gyzi artikulátorhoz hasonlóan visszaadja az állkapocs izületes mozgásait. Kezelése egyszerűbb a Gyzi artikulátorénál. (24. e és f ábra.) Az izületes artikulátornak az a célja, hogy az állkapocs különféle mastikátiós mozgásait lerajzolva vigye át az artikulát orra, amellyel ezeket a mozgásokat lehetőleg megközelítően tudjuk utánozni. A nem izületes artikulátorok használatánál ugyanis, amelyek csak egy irányban mozgathatók (nyithatók és csuk- hatók) nem mindig tudjuk az átellenes fogakat — főképen az őrlőket — úgy felállítani, hogy azok előre és az oldalmozgásoknál is megtartsák az érintkezést és gyakran látjuk, hogy az első elmozdulásnál egyes fogak teljesen kimaradnak az érintkezésből. Az ilyen fogsorral persze a rágás! lehetőség a minimumra redukálódik. A fogsor felszínének már említett hullámszerű lefutása mellett éppen ezért rendkívül fontos az egyes fogaknak, főképen az őrlőknek helyes elrendezése. Az őrlőfogaknál a felsők buccalis csücske túlér az alsókén, viszont az alsóknak lingualis csücske túlér a felsőkén; tehát egymás rágóbarázdáiba harapnak. Az oldalmozgásoknál, minthogy ezek nem horizontális síkban, hanem többé-kevésbé hullámvonalban történnek, a felső és alsó fogak rágófelületei egymáson átsik- lanak anélkül, hogy az érintkezés megszűnnék közöttük. Az érintkezésben mindössze az a változás, hogy a kilengés irányába eső oldalon a felső őrlők buccalis csücskére kerül az alsóknak lingualis csücske, míg az átellenes oldalon a külső és belső csücskök egymásra harapnak. (30. ábra.) Amint ebből a helyzetből előre-
