Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
47 masszák s azok az ajkak által minden erőltetés nélkül takarva legyenek. Ha p. o. a fogsor felállítása tálmagas, akkor az ajkak záródásnál nem fedik a fogakat s nem zárnak egymásra, esetleg csak erőltetve, de akkor megfeszülnek és ezáltal az arckifejezés szenved. Ha ellenben nem elég magas a fogsor, akkor az ajkak nemcsak egymásra zárnak, de előre csúcsosodnak mély ráncokat képezve a szájszögletekben. Ha tehát a harapásvételnél egyidejűleg az ajkak nyugalmi helyzetét — tehát a fogsor magasságát — is megállapítottuk és precizíroztuk, a fogak hosszát a helyzet maga adja meg. A harapássablont, ha magasabbra építettük, olyan alacsonyra kell levágnunk hogy fölötte az ajkak megerőltetés, feszülés nélkül simán egymásra zárjanak s meg kell jelölni a viaszon azoknak érintkezési vonalát is. Ezt a magasságot rögzíteni kell az artikulátoron, miután a mintákat beleágyaztuk s ugyancsak meg kell jelölnünk az ajkak érintkezési vonalát, hogy a felső és alsó fogak felállítása eszerint történjék, nehogy.az egyik sor túlságosan az ajak alá kerüljön, míg a másikat az ajak nem fedheti. Ott ahol a felső vagy az alsó fogak még jelen vannak, csak a magasságot kell az artikulációvételnél meghatároznunk, mert a műfogak felállításánál az átellenes fogak mérvadók s így az ajak befedő képessége azokkal adva van. Általános megfigyelés. Nőknél, még előrehaladott korúaknái is, vehetünk általában világosabb árnyalatú fogakat, míg férfiaknál azok egyéniségéhez mérten legtöbb esetben inkább sötétebb árnyalat felel meg. Különösen idősebb és dohányzó férfiaknál előnyösek a sötét- színű, sőt az u. n. dohányzó (füstös) fogak is, amelyek a kereskedelemben forgalomban vannak, de porcellánégető kályha birtokában házilag is tetszés szerint festhetők. A fogak kiválasztásánál tehát szem előtt kell tartani a még jelenlevő természetes fogak színét és alakját, azoknak elrendezését abból a szempontból, hogy azok zárt ívben, hézagosán vagy többé- kevésbé egymásra tömörülten állnak-e, mert ez is fontos a fogak alakjának megválasztásánál. Továbbá a foghúsnak (gingiva) alakulását, az artikulációt és — főképen nagyobb vagy teljes foghiánynál — szükséges, hogy a páciensnek egyéniségét, temperamentumát, arcvonásait, arcszínét, sőt kedélyét is megfigyeljük. Mert aki fogpótlással foglalkozik, annak igyekeznie kell felülemelkedni a sablonokon s művészi érzékkel életet vinni munkájába, hogy az általa előállított pótlással azon felül, hogy a páciensnek rágószerkezetét a természetesnek megfelelően egészíti ki és a rágásra alkalmassá teszi, egyúttal arcának eredeti vonásait és kifejezését is visszaadja a lehetőségig. Ebben rejlik éppen a műfogászat művészete. Természetes fogak jelenlétében nem kell különösebb szín- és formaérzék ahhoz, hogy a megfelelő fogakat kiválasszuk; annál nehezebb azonban nagy vagy teljes foghiánynál az esetről-
