Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
46 esetre megkívánandó színnek, alaknak, típusnak helyes megválasztása. Itt különösen fontos az, hogy a betegnek egyéniségét megfigyeljük, mert hisz nines is egyéb támpontunk. Itt nyilvánul meg és itt érvényesül igazán a szakembernek intelligenciája, alkotó- képessége, körültekintő figyelme és művészi érzéke. Ugyanazt az arcot egy fogmű valósággal eltorzíthatja, míg egy másik, amely a követelmények szigorú szemelőttartásával lett előállítva, eredeti természetes kifejezését adja vissza annak. Ha a megfigyelő azt tapasztalja, hogy egy fogsoron, amelynek technikai kivitele egyébként kifogástalan s amely szájbahelyezve jól artikulál, tökéletes tartáséi, valami — talán megmagyarázhatatlannak tetsző idegenszerüt lát, amint azt megtekinti; talán éppen a nyert arckifejezés, az összbenyomás az, amivel nincs megelégedve vagy nem is tudja magyarázatát adni a benyomásnak, de annyit tud, hogy a fogsor valamiképen nem az, aminek lennie kellene, azon valami hiányzik, valahol hiba van: a hiba ilyenkor abban van, hogy az egyébként teljes gonddal és szaktudással elkészített fogsor megtervezésénél figyelmen kívül hagyatott a páciens egyénisége. Amint nem adhatunk pl. előrehaladott korií egyénnek, főleg férfinak világos fogakat, éppúgy visszatetsző lenne, ha egy még üde arcú, élénk kedélyű nőnek sötét és markáns fogakat tennénk a szájába. Ha hosszas, keskeny arcú, gyenge egyénnél széles alakú- fogakat vagy markáns kerekded archoz keskeny alakot veszünk, nem kevésbé lesz visszatetsző és természetellenes. Hosszúkás keskeny arcnál, ahol a proc. alveolaris ívezése is szűk, rendszerint feltételezhető, hogy a frontfogak annak idején helyszűke miatt többé vagy kevésbé egymásra torlódva állottak; széles kerek arcnál viszont szabályos ívre s szélesebb fogtipusokra következtethetünk, sőt esetleg hézagoki'a is az egyes fogak között. Ilyen esetekben különösen a két középső metszőfog között gyakori a hézag. A páciens többnyire maga hívja fel figyelmünket arra, hogy fogai eredetileg egymásra torlódtak vagy hézagosak voltak, sőt megnevezi a fogat is, amely mellett nagyobb hézag volt, mielőtt fogait elveszítette volna. Gyengén fejlett egyénnél, akinél kicsiny arcot és proc. alveolarist találunk, kis alakú fogakat, nagy növésű, jól fejlett egyénnél markáns arccal viszont hosszabb, nagyobb típust választunk. Ennél is tovább meh|t azonban a szakember megfigyelése, lia ambicionálja őt, hogy tényleg művészit alkosson. így nem téveszti szem elől a páciens temperamentumát (vérmérsékletét) amelynek élénk kifejezője az arc s ennek ismét a szemek mellett legkarakterisztikusabb kifejezője a fogazat. A különböző vérmérsékletű egyéneket négy csoportra oszthatjuk; ezek: 1. egykedvű, 2. mélabús. 3. vérmes, 4. indulatos. (Dr. E. M. Flagg: „The American System of Dentistry.“) Ezen négy főcsoport mindegyikének a szemek és a fogazat a legkarakterisztikusabb jellemzői. Az
