Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
45 A dentin. Tulajdonképen a fog testét alkot já- amelyet a koronái részen a zománc, a gyökéri részén pedig a cement borít. Keménységi foka e kettő között van. Belsejében egész hosszában egy csatorna (a gyökércsatorna) fut végig, amely a fogbélt (pulpa) tartalmazza. A fogbél a gyökér csúcsán levő nyíláson (foramen apicale) át tér be a csatornába. A csatorna és az azt kitöltő fogbél alakja mindig követi a gyökér és a fogkorona alakját. A pulpa- csatorna falától kiindulva a dentint keresztben hajszálfinom esa- tornácskák szelik át. Ezek a dentinesatornácskák. A cement a gyökeret borítja, a koronái rész felé fokozatosan elvékonyodik, nagyon vékony rétegben néha a zománc szélére is ráhúzódik. A csonthoz hasonló összetételű, főzve enyvet ad. A cementet, mint általában minden csontot finom hártya, a csonthártya (periost) borítja, amelyet itt foggyökérhártyának (periodontium) nevezünk. Úgy a felső állcsontnak, mint az alsó állkapocsnak egyik nyujtványa a fogmedernyujtvány. Ez a középvonaltól kiindulva a jobb és baloldalon rekeszekre van osztva, amelyekben a fogak gyökerei helyezkednek el. Ezeket a rekeszeket fogmedreknek nevezzük. így a tejfogsornak 10—10, a maradandó fogsornak pedig 16—16 ilyen rekesze sorakozik alul és felül, amelyek a többgyökerű fogaknál mellékrekeszekre oszlanak, úgyhogy minden gyökér külön- kiilön egy ilyen rekeszben helyezkedik el. A fogak színe és alakja. A felállítandó fogak kiválasztásánál szem előtt kell tartani azoknak színét, alakját, nagyságát. Ha vannak még a szájban természetes fogak, főképen frontfogak, úgy ezeknek a színéhez s alakjához alkalmazkodunk, minthogy célunk nemcsak a rágásra alkalmas fogmű előállítása, de szükséges, hogy az aesthetika követelményeinek is eleget tegyünk olyan pótlás készítése által, amely színre és alakra a még meglevő természetes fogakkal tökéletes harmóniában van s egyszersmind az arcnak eredeti kifejezését, karakterét hűen adja vissza. Teljes foghiánynál igyekezünk a páciens arcvonásaihoz, korához, temperamentumához alkalmazkodni a fogak kiválasztásánál. Keskeny hosszas arcú egyéneknél például, akiknél az állcsontok szűkebb ívet képeznek, nyúlánk alakú fogakat választunk; erősebben fejlett, markáns kerekded arcnál viszont az ilyen alakú fogak idegenszeriiek, visszatetszők lennének, itt inkább a szélesebb típus megfelelő. Nőknél többnyire karcsúbb, férfiaknál markánsabb fogak felelnek meg általában. I Az artikuláció magasságának s a fogak hosszának meghatározása. A fogak hosszát a helyes Ízléssel párosulva megadja a felső és alsó ajaknak befedő képessége, vagyis azoknak nyugalmi helyzete csukott szájnál, amennyiben a fogsor magasságát úgy kell megterveznünk, hogy a fogak az ajkakat az eredeti ívben alátá-
