Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
31 egy kevés eosint, karmint vagy egyéb a vízben oldódó festőanyagot oldunk fel s csak ezután hintjük bele a gipszpart. Előnye, hogy a festés egyenletesebb lesz, mintha a festéket a gipszpor közé kevertük volna. Csak annyi festőanyagot tegyünk a vízhez, amennyi azt gyengén rózsaszínűre festi. A lenyomat lefejtése a gipszmintáról. A minták lefejtése. Kompozíciós lenyomatoknál a kanál szélein áthajló lenyomatanyagot, amely a kanál leemelését gátolja, levagdaljuk, ezután a kanál nyelére irányított gyenge ütésekkel vagy csekély feszítéssel azt a lenyomatról leemeljük. Lehet a kanalat nyelénél tartva egy pillanatra a meleg vízbe mártani és így is könnyen leemelhető; ha azonban tovább hagyjuk a vízben, akkor a kanál átmelegszik és a lenyomatanyag ráragad. (Ez esetben hagyjuk azt teljesen felpuhulni s úgy fejtsük le a mintáról.) A kanál leemelése után a lenyomatót visszatesszük a meleg vízbe, ott hagyjuk, míg a massza teljesen felpuhul, azután úgy fejtjük le a mintáról, hogy a masszát a külső felületen a lenyomat szélein emeljük fel előbb, azután az esetleg jelenlevő gipszfogak hossztengelyének irányában húzzuk le a mintáról, hogy azokat le ne törjük. Ha ez mégis megtörténnék, a gipsz kiszáradása után a letört részek híg cementtel a helyükre ragaszthatok. Célszerű a magukban álló egyes fogak közepébe egy-egy sima egyenes drótcsapot ragasztani a lenyomaton, amely olyan hosszan álljon ki a fog lenyomatából, hogy a minta testébe is kerüljön belőle legalább 1 cm. hosszú rész. Ez a csap van hivatva a különálló fogat erősíteni, letörés ellen védeni s letörése esetén azt helyén rögzíteni. Gipszlenyomatoknak a pozitívről való lefejtése különös gondot igényel. Miután a szájkanalat iitögetés, feszítés vagy a láng fölött gyenge melegítés által a lenyomatról leemeltük, a lenyomatgipszet a mintáról késpenge segélyével lefejtjük. Teljes foghiánynál többnyire egy darabban válik le az csekély emetőszerü feszítés alatt. Fogak jelenlétében főképen a foghiányoknál a fogak közé ékelődött részeket rendszerint csak részenkint, apróbb-na- gyobb darabokban lehet leválasztani. Ha a szájkanalat jól választottuk meg, akkor a lenyomat gipszrétege nem vastag a fogak élének és vágófelületének hosszában s így kevés óvatos lefaragással, amivel azt még vékonyabbá tesszük, elérjük, hogy a lenyomat külső (szájtornáci) szélét csekély feszítéssel letörhetjük, mire a szájpadot borító rész többnyire elég könnyen leemelhető. Több
