Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

32

darabra tört lenyomatnál sikerülni szokott az egyes darabokat külön-külön leválasztani a gipszmintáról. (16. ábra.) Gyenge kalapácsütések a lenyomat felületén vagy az egész mintának pár percig tartó áztatása meleg vízben szintén megkönnyítik a lefejtést.

Az így nyert gipszpozitívum (gipszminta) rendszerint még több-kevesebb korrigálást igényel, p. o. kompozíciós lenyomatoknál elhúzódások vanna1:, a fogak kissé vastagabbra jöttek ki, a megdőlt fogak a massza elhúzódása folytán az eredetitől eltérő alakot nyertek vagy a foghús a massza megtapadása és elhúzódása folytán a fogak nyakánál árkokat, ékalakú és éles szélekkel bíró bemélyedéseket mutat. Egyes fogak éléhez hozzáragadhatott

17. ábra.

a massza s a lenyomatnak a szájból való eltávolításánál a ing éle deformálódott. (Ennek meggátlására célszerű a leny°iuat' anyag felszínét szájbavezetés előtt gyengén vazelinezni.) Gipsz-