Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
82 kanállal s ezt gipsszel beüntjiik. A. készlethez tartozik a Kerr- féle lenyomatanyag, amely a Stents-féle gyurmához hasonló kom- pozíciós anyag, ezenkívül alumíniumból készült különféle nagyságú s jellegzetesen alakított szájkanalak a felső és alsó lenyomatok számára. Ezekből a szájkanalakból a most már birtokunkban levő tájékoztató gipszminta szerint kiválasztjuk a legmegfelelőbb terjedelműt, ezt szükség szerint utána idomítjuk, hogy a gipszminta lehetőleg pontosan helyezkedjék el benne. Most a kanalat kellő letisztítás után leszárítjuk, a Kerr-íele anyagot mintegy 1 %—2 mm. erős lemezzé hengerelve meleg vízben megpuhítjuk, leszárítjuk tiszta kendőn, utána a láng fölött áthúzva laposan a szájkanálra fektetjük s annak felületére nyomjuk. Túlérő széleit körül levágjuk (legjobban ollóval) annyira, hogy csak 2—3 mm-nyire hajoljanak át a kanál szélén. Most még egyszer áthúzzuk az anyag szabad felületét a kis láng fölött, utána a felületet meleg vízben kissé hűtjük (hogy a nyálkahártyát ne égesse) s így a szájban helyére nyomjuk. Az anyag elég gyorsan szilárdul a szájban is. Eltávolítva megvizsgáljuk, mennyiben nyomtuk le a szájpad felületét. Ha hiány van, az anyag felületét leszárítva azon a helyen újabb réteget rakunk fel s ismét előbb a láng fölött puhítva, majd meleg vízzel hűtve, helyére nyomjuk a szájban. Ezt a műveletet addig ismételjük, míg a századrészt pontosan megkapjuk a lenyomaton. Ez után következik a szájtornác lemintázása és pedig három részben u. m. 1. a mellső, 2. a baloldali és 3. a jobboldali résznek lemintázása. Itt puha (inkább a láng fölött jól megpuhított) anyagot rakunk fel a lenyomatnak a szájtornácba nyúló részére s miután előbb meleg vízben hűtött ük a láng fölött melegített felületet, a szájban helyére nyomjuk s míg egyik kezünkkel nyugodtan helyén tartjuk, másik kezünkkel az ajkat elég erősen ki- és lefelé nyújtjuk, ami által az ajakredők s így elől az ajakfék is élesen lenyomódnak az anyagban, visszatolva egyúttal a fölösleget. Ha a mellső s mindkét oldali szájtornáci részt ilyen módon egyenkint lemintáztuk, tovább haladva lemintázzuk az alveolar- nyereg két végét az ott jelen levő, egy-egy, többé vagy kevésbé kiemelkedő dudorral (tuberositas) és pedig úgy, hogy a kellően felrakott anyaggal a lenyomatot helyére illesztjük s egyik kezünk mutató ujjúval a tuberositások körül az anyagot szorosan a gin- giválioz nyomkodjuk. A lenyomatét eltávolítva, azt mindenkor jól le kell hűteni hideg vízben s csak azt a helyet szabad melegíteni, amely éppen mintázás alatt van. Most a lenyomatanyagot a két tuberositás mögött (de csak ott!) megpuhítjuk, a lenyomatot a szájba vezetve szorosan a helyén tartjuk s ezalatt a szájat erősen nyittatjuk. Az erős szájnyitás által azt érjük el, hogy a jobb- és baloldali tuberositas distalis falán tapadó és innen a mandibula angulusához haladó izom (a musc. pterygoideus externus) az erős nyitás alatt megfeszül, kiemelkedik és benyomódik a lenyomat
