Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
29 anyagba, amelyben annak helye pontosan visszamarad. így módunkban van az alaplemezt itt is pontosan a tapadó vonalig s nem azon túl vezetni, amely esetben az izom a lemezt szájnyitás- nál helyéről leemelné. Ha mindezzel elkészültünk, áttérünk a funkciós lenyomatnak utolsó részletére s lemintázzuk a kemény- és lágyszájpad határvonalát, amelyet tisztán látunk a lágy száj- pad felemelkedése által, mialatt a beteggel „á“-t mondatunk. Ezért is nevezzük ezt „Á“ vonalnak. Ennek lemintázása abból áll, hogy miután megállapítottuk a vonal helyét (rendszerint a jobb- és baloldali tuberositást összekötő egyenes vonal a legmegközelítőbb tájékoztató) ennek megfelelően a lenyomaton vékony réteg puha viaszt folyatunk el simán; erre a lenyomatat ismét a szájba vezetjük, szorosan a helyére nyomjuk és most érkeztünk el ahhoz a momentumhoz, amikor a lenyomat legerősebben tapad meg a szájpadon. Az ilyen funkciós lenyomat után készült fogpótlás, főképen teljes foghiánynál, ahol tényleg légmentesen zárható le az alap- lemez által takart terület, csakugyan rendkívül erősen tapad minden szívókészülék mellőzésével és ha több dolgot és időt is igényel magának a lenyomatnak elkészítése, ez bőven megtérül azáltal, hogy a fogsor behelyezése után rendszerint felhangzó panaszoknak, utólagos korrektúráknak nagy része okvetlenül elesik. Hogy huzamosabb viselés után is hasonló tapadást mutat-e az ezen rendszerben készült fogsor, azt az idő és tapasztalat fogja megmutatni. Mindenesetre szem előtt tartandó az a körülmény, hogy a foghús sorvadása folytán, sőt a fogsor viselőjének testi gyarapodása vagy fogyása által a gingiva is változásnak van alávetve, amely körülmény a fogsornak tapadási lehetőségére befolyással bír. Lenyomatok beöntése gipsszel. Ha a lenyomatni gipsszel beöntjíik és a gipsz megkeménye- dése után erről lefejtjük, megkapjuk a lemintázott állcsontnak pontos mását (pozitívum) amelyen azután a szükséges technikai műveleteket végezzük. A lenyomat beöntésénél az eljárás a következő: A kompozíciós lenyomatot a szájból eltávolítva hideg víz alatt jól le kell hűteni, a rátapadt nyálkától a víz ráfolyatása által megtisztítani s utána a vizet jól kirázni belőle. Most a száj kanalat nyelénél fogva balkezünkben tartjuk, jobbunkkal a már előbb elkészített, higabb, tejfelszeriire kevert gipszből egy keveset kanál segélyével a lenyomat legmagasabb pontjára öntünk s ezt a szájkanálnak az asztal széléhez vagy egyéb támponthoz való gyenge kopogtatásával lassan a lenyomat mélyebben fekvő részeibe hajtja k, ügyelve arra, hogy azoknak oldalfalún húzódjék le a gipsz a fenékig, maga előtt kitolva onnan a levegőt, ami ha alúl marad, s ez különösen a fogak lenyomataiban könnyen megtörténik, azon a helyen a minta hólyagos, tehát hiányos lesz.
