Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
27 nyomai hiánytalanul együtt van s akkor forró viasszal összeragasztani. A 15. ábra egy alsó és egy felső lenyomatét szemléltet. Mindenesetre ajánlatos a beteget ezen eljárás nehezebb voltára előkészíteni, hogy türelemre, nyugalomra intsük; mi pedig a műveletet nyugodt, de határozott mozdulatokkal végezzük, hogy bizalmát lekössük. Bizonytalan, zavart kapkodással csak azt érnénk el, hogy a páciens bizalmát veszítve megijed s a várt eredmény helyett balsikert, esetleg bajt, kellemetlenséget arathatunk. Azért a gipsszel való lenyomatvétel nemcsak gyakorlottságot, de emellett higgadt, határozott és nagyon gondos, körültekintő eljárást igényel. Funkciós lenyomatok. A lenyomatvételnek egy újabb formája ez, amelynél az a célunk, hogy pontosan lemintázzuk azt a vonalat, amely egyrészről az állcsont nyálkahártyájának és az ettől az ajkakhoz lefutó áthajtási redőnek, — másrészről a kemény- és a lágv-szájpadnak határvonala. Ha ezt a körülfutó határvonalat a lenyomaton sikerül pontosan megkapnunk és a fogpótlás bázislemezét ezen vonalig vezetjük, ezzel olyan tökéletes adhéziót érünk el, hogy már maga a lenyomat is csak nehezen emelhető le az állcsontról, a kész fogsor pedig szintén erősen tapad a helyén. Épnek magyarázata az, hogy a fogsor a laplemeze sehol sem terjed túl a pontosan lemintázott határvonalon, de viszont azt minden ponton érinti; ezen mozgékony lágy szegély a hozzá simuló alaplemez- széllel végig hermetice érintkezvén, annak az állcsontról való leemelésénél követi a hozzá tapadt lemezszegélyt, vele mozdul: így a légmentes záródás meg nem szűnik s az egész alaplemez mintegy átalakul egyetlen szívókamrává. Ez persze főképen teljes foghiánynál s különösen felső pótlásnál érvényesül. De föltétlenül nagy előnyökkel van összekötve részleges- és alsó pótlásoknál is. Ha semmi egyebet nem érnénk el a funkciós lenyomattal, mint azt, hogy az áíhajlási redőket s az ajkak izmait lemintázhatjuk s így módunkban van azokat a műdarab készítésénél kikerülni s ezzel elejét venni annak, hogy a pótlás széleivel rajtok támaszkodva általok a helyéről leemeltessék, már ez is igen nagy előny. A módszer hátrányául tudhatok be 1. hogy a felső alaplemezt, az a kemény szájpad határvonaláig terjedvén, egyes érzékenyebb egyének vagy egyáltalában nem vagy csak nehezen tudják elviselni a beálló hányinger miatt, 2. hogy az eljárás kissé hosszadalmas, 3. alápárnázott süppedékeny nyálkahártya jelenlétében a kemény szájpadon egyedül gipsszel vehető pontos lenyomat. De talán ezt is lehet még idővel úgy kombinálni, hogy egyúttal a funkciós lenyomatot is megkapjuk. Az eljárás a következő: Mindenekelőtt egy tájékoztató lenyomatot veszünk a leginkább megfelelőnek tetsző rendes száj
