Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

tapadhat, hogy csak igen nehezen lehet azt leválasztani róla, sót nem ritkán a nyálkahártyát helycnkint le is szakíthatja.

A gipszlenyomatnak a szájból való eltávolítása körülményesebb, mint a kompozíeiós lenyomatoké. Teljes foghiánynál vagy rövid és párhuzamos irányú fogaknál rendszerint egész ben szokott leválni. Tanácsos itt is felkérni a pácienst, hogy szá jót jobban nyissa s esetleg keveset köhögtetni. Mindkét esetben elérjük, hogy a lágyrészek elhúzódnak kissé a lenyomattól és levegő mehet közbe, ami a lenyomatnak leemelését megkönnyíti.

Több fog jelenlétében, különösen hosszú, a fogmederből részben szabaddá vált (megnyúlt), a foghús felé elvékonyodó fogaknál, ékalakú keskenyebb-szélesebb fogközöknél, megdőlt fogaknál stb. a lenyomat rendszerint csak több darabra törve távolítható el. Célszerű eljárás ilyenkor előbb a kanalat a lenyomatról leválasztani, ami annak gyenge emelőszerű feszítésével érhető el. Hogy a gipszről a kanál könnyebben leváljék, felületét a gipsz ráfolyatása előtt gyengén vazelinezni szokták. Most két kezünk mutató ujját jobb és baloldalon az ajak alatt a lenyomat szélére fektetve, hüvelykjeinket a lenyomatnak a kanáltól szabad

dá vált szájpadi felületén megtámasztva az ajak alatti részeket letörjük, mire a lenyomatnak a szájűr felé eső belső része legtöbb esetben nagyobb nehézség nélkül leemelhető. Szükséges lehet azonban ezt is több részre törni, (gyakran olló segélyével) bevágásokat tenni, hogy könnyebben legyen eltörhető s a beékelődött részeket így lefejteni. A gipszrészeket gondosan össze kell gyűjteni, meleg lapon a nedvességtől kiszárítani, törési felületeikkel pontosan összeilleszteni a szájkanálban, míg az egész le-