Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

2S

nél általában, ahol nem tulhosszú, a foghús felé (fognyaknál) el nem keskenyedő és egymással párhuzamosan álló fogak vannak jelen, ahol tehát lényegesebb elhúzódástól nem kell tartani. A jó minőségű kompozícióknak meg van a kaucsukéhoz hasonló, de kisebb méretű azon tulajdonsága, hogy eltolódott részeik a kihűlés alatt eredeti helyűkbe igyekeznek visszatnízódni. Eszerint, ha nem nagyméretű az elhúzódás, számolhatunk azzal, hogy az a massza ezen tulajdonságánál fogva legalább részben önmagától korrigálódik.

Lenyomatvétel hompozíciós anyagokkal.

Lenyomat vétel hompozíciós anyagokkal úgy történik, hogy a meleg vízben megpuhított anyagot ujjaink között jól átgyúrjuk s a már előbb kiválasztott szájkanálban úgy helyezzük el, hogy sima, ráncnélküli legyen a felülete. Fontos, hogy csak annyit vegyünk a masszából, amennyi a lemintázásra szánt állcsont átölelésére éppen elegendő. Minél kevesebb anyagot tudunk a lenyomathoz venni, annál több reményünk lehet arra, hogy a lenyomatat a szájból elhúzódás nélkül tudjuk eltávolítani s eltekintve attól, hogy a páciensnek is könnyebbséget szerzünk ezáltal, elejét vesszük a túlsók lenyomatanyag alkalmazása következtében gyakran beálló hányingernek, ha az anyag a garat közelébe hátratolódik. Éppen ezért fontos a megfelelő szájkanálnak kiválasztása is.

Előfordulhat az az eset, hogy az állcsont, a szájpad és a fogak méreteinek megfelelő szájkanállal nem rendelkezünk; mert az vagy a szájpad magasságának felel meg, de labialis (külső, pofafelöli) szélével nem fedi a fogakat és az állcso?itot, mert ott rövid; vagy ez is elég magas lenne, de a kanál t-úlnagy ívben fogja körül az állcsontot; vagy minden dimenziójában jó, de hátrafelé rövid, a szájpadot nem fedi eléggé és a hátsó fogakat nem fogja át stb. Ilyen esetekben magunk formáljuk a kanalat oly módon, hogy p. o. az elálló külső széleit fogóval befelé hajlítjuk; ha a szájpadot fedő lapja alacsony, ezt lenyomatmasszával feltöltjük olyan magasra, hogy a szájboltozat közelébe érjen s ezt a kanálon forró viasszal megragasztva jól lehűtjük. Ha hátrafelé rövid a kanál vagy elől nem fedi elég magasan a lemintázandó részt, kartonpapírral vagy horganylemez ráforrasztásával megtold juk. Magunk is készíthetünk kanalat olyképen, hogy a leginkább megfelelő szájkanállal ideiglenes lenyomatot veszünk s az ennek beöntése és leoldása után nyert gipszpozitívum méreteihez idomítva formálunk ólomlemezből vagy kanosukból alkalmas kanálformát.

Lenyomatkanál készítése házilag.

Ólomból önthetünk is szájkanalat úgy, hogy azt a gipszminta méreteinek megfelelően mintázzuk viaszból, azt ellátjuk