Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
i?4 egy vastagabb (4—5 ami.) viaszruddal nyelének végén iá egy vagy két vékonyabbal (2—3 mm.) az átellenes végén az oldalán. Az egészet tűzálló (pl. homokkal kevert) gipszhabarcs közé ágyazzuk, úgyhogy a viaszrudak vége szabadon maradjon. A gipsz megkeményedése után a vastagabb viaszrúd körül a nyílást töl- csérszerüeu kibövítjük, ez fogja képezni a befolyó csatornát, a másik viaszrúd helyén visszamaradó csatorna a levegő kivezetésére szolgál. A viaszt a gipsz belsejéből tisztára kiforrázzuk, a gipszblokkot meleg lapon kiszárítjuk, azután előmelegítjük, úgy állítva fel a láng fölé, hogy a tölcsér nyílása felül legyen. Ha kellően előmelegítettük (az ólom 320 fok C.-nál olvad) az időközben vas- vagy vörösréz kanálban megolvasztott ólmot lassan a tölcséren át a formába öntjük, ahova az súlyánál fogva lehúzódik s kitölti azt a légcsatornával együtt. Ha ennek a nyílásán megjelenik az ólom, elzárjuk ezt a nyílást, az egészet lassan lehűtjük s az ólomról a gipszblokkot lefejtjük. Még csak a csatornák helyén visszamaradt ólomrudakat kell levágni, a kanalat simára reszelni, csiszoló papírral lesimítani és olyan szájkanalat nyertünk, amely a megkívánt méreteknek teljesen megfelel, amellett szilárd és tartós. A lenyomatvétel előtt a páciens feje a szék fejtámláján úgy helyezendő el, hogy a felső test egyenes tartása mellett a fej a támlán megtámasztva kissé előrehajoljon. Ebben a helyzetijén tűri a páciens legkönnyebben a lenyomatvételt. Ezután állást foglalva a páciens jobb oldalán, a szájkanalat a benne elhelyezett lenyomatanyaggal (amelynek felülete ránc nélküli, sima legyen!) bevezetjük a szájba a következő módon: Felső lenyomatnál bal kezünkkel egy ajaktartó vagy szájtíikör segélyével (eset leg mutató és hüvelykujjunkkal) a felső ajkat könnyedén fel és kifelé nyújtjuk, jobb kézben a kanalat nyelénél tartva előbb a páciens bal arca felé eső oldalát vezetjük be s ezzel az ajkát kifelé nyújtva forgató mozdulattal a kanál jobbfelöli oldalát is bevezetjük; ott helyére illesztve a páciens mögé állunk s jobbról és balról mindkét kezünkkel egyenletes nyomással felnyomjuk. Ezután az ajkakat leeresztjük s az állcsont irányában gyengén befelé nyomjuk, hogy ezáltal az ajak alá tolódott lenyomatanyagot a foghúshoz és fogakhoz szorítsuk. Jobb kezünk ezalatt a kanalat nyugodtan helyén tartja, míg a massza eléggé megszilárdul, ami 2—3 percet szokott igényelni. Siettetni lehet a massza megszilárdulását s egyben teljesebbé tenni, azt hidegvíz ráfecskendezésé- vel. A massza kellő megkeményedése után a lenyomatot eltávolítjuk a szájból. Ennek a műveletnek is vannak szabályai, amelyek annak elvégzését megkönnyítik s a lenyomat elhúzódását is a lehetőség szerint meggátolják. A pácienst felkérjük, hogy szóját jobban nyissa fel, ami által a pofaizmok megfeszülnek s a rajtok nyugvó masszát lefelé nyomják, egyúttal pedig abba benyomódva tisztán markiroztatnak. Ugyanakkor a garattól a száj- padon előre húzódó lágyrészek a lenyomattól kissé eltávolodnak
