Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Jáki Gyula dr.: A hasi szervek subcutan sérüléseiről
— 257 — kitöltöttek. Ezenkívül az előbbi repedések szomszédságában van még egy 4 cm hosszú függélyes és két 3 cm-nél valamivel hosszabb vízszintes irányú már szintén összetapadt repedés. A máj bal lebenyén a befűződés zugából ugyancsak kiindul egy vízszintes repedés, mely 234 cm-nyi lefutás után Y alakban egy rövidebb és egy 5 cm hosszú repedésre ágazik. A máj metszés lapjain kitűnik, hogy a felszínről kiinduló repedések többszörösért elágazódnak, sőt a szétágazó repedések egymással közlekednek is, ami által kisebb-nagyobb, egész mogyorónyi, környezetüktől különvált szigetek jöttek létre s ezekben a májszövet elhalt, fehéres-sárga árnyalatú. A repedéseket különben a máj állományában is már szervülőfélben lévő, sarj- szövetesen átszőtt vörös véralvadék tapasztja össze. A máj általában vérszegény, kissé zavaros. Baloldalt a mellkas izomzatában több egymással össze is olvadó, egész gyermektenyérnyi vérbeszűrődés”. 13. B. V. 24 éves. 1924 aug. 27. Anamnesis: Felvétele előtti napon szekérről leesett s az első kerék keresztül ment a hasán. Élénk fájdalmat érzett. Azóta nem tud felkelni; légzése nehéz; légzéskor fájdalmat érez hasában a köldök körül; hányt, vizelni nem tud. Status: Hőmérsék: 38.4°, érverés: gyors, ütemes, középtelt, középfeszes, percenként 120. Hasi légzés nincs. A nyelv nedves. A bőr és a nyálkahártyák mérsékelt vértartalmúak. A has kissé elődomborodó, mindenütt igen érzékeny, már érintésre, nyomásra fájdalmas, az egész has felett kifejezett izomvédekezés. A köldöktől jobbra tompa, balra dobos a kopogtatási hang. Oldalfektetésnél a tompulat eltolódik. A jobb lumbalis táj nyomásra nagyon érzékeny. A Douglas elődomborítva nincs, tapintásra nem érzékeny. Műtét: Felső középső hasmetszés, a hasüregben nagymeny- nyiségű folyékony vér. A máj elülső szabad felszínén és a máj szélén a ligamentum teres mellett kezdődő, az elülső felszínre is ráterjedő kb. 6 cm hosszú, közepén 3 cm mély, vagy 2 cm-nyire tátongó szakadozott szélű repedés van, mely a műtétnél már alig vérzik. Gondosan kitörölvén a hasüreget, egyéb sérülést nem találunk. A máj sebét jodoform-gazeval szorosan kitamponáljuk s a tampont a hasi seb felső zugában vezetjük ki. Réteges hasfalvarrat. A hasüregből kitakarított vér mennyisége kb. 2 lit., teljesen folyékony, sötétszederjes vörös, véralvadékot a kismeden- cében sem találtunk. Műtét után konyhasós infusio. Másnapra a szívműködés javul. A drain mellett sok epe ürül. A has tapintásra nem olyan érzékeny, mint a műtét előtt. Műtét után 4-ik napon subfebrilis, hány, csuklik, nyugtalan. 5-ik nap reggel szívbénulás tünetei között beáll a halál. Boncolás: Epés hashártyagyuladás. 14. M. J. 60 éves. 1928 máj. 4. Anamnesis: In ultimis szállították be és hozzátartozói elmondták, hogy 5 órával azelőtt szekér ment a mellén keresztül. Status: Jobboldalt a mellkas alsó részén 3 tenyérnyi bőralatti emphysema. Ugyanitt az V., VI. és VII. bordának megfelelően nyomási érzékenység. Belső vérzés jelei. Érlökés alig tapintható, percenként 140' felületes légzés. Negyed óra múlva beáll a halál. Diagnosis : fractura costarum. Belső vérzés, májruptura? Boncolás: teljes haránt 17
