Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)

Jáki Gyula dr.: A hasi szervek subcutan sérüléseiről

'250 érlökés telt, rythmusos, percenként 110. A has mérsékelten, egyenletesen meteoristicus. Enyhe nyomási érzékenység a hólyag táján és a bal inguinalis tájon. Ugyanitt mérsékelt izomfeszülés. Májtompulat megtartott, 5 haránt- ujj széles. Szabad folyadék a hasüregben nem mutatható ki. Douglas szabad, nem érzékeny. A bal Poupart-szalag felett galambtojásnyi könnyen reponálható ép bőrrel fedett fájdalmatlan lágyéksérv. Külsérülési nyomot nem látunk sem a hason, sem a test egyéb részén. Hideg borogatás az alhasra. Szájon keresztül csupán teát adunk. Glycerines beöntésre szék és szelek távoznak, a meteorismus lényegesen csökken, közérzete javul. Aug. 27-én lényegesen jobban érzi magát, spontán fájdalmai teljesen megszűntek, a meteorismus, az alhasi nyomási érzékenység minimális. Izomfeszülés nincs. Májtompulat megvan. Peritonitises tünetek hiányoznak. Érlökés reggel 92, telt, középfeszes. Spontán vizelt, széke is volt, közérzete olyan jó, hogy tilalmunk ellenére többször felkel. A délben kapott tejes rizst kihányja, hányadéka híg, epés, kb. 150 cm3, nem bűzös. Aug. 28. Éjszaka nem hányt, ellenben hasmenése volt és emiatt többször felkelt. Reggel 7 órakor teljesen jól érezte magát. 20 perccel halála előtt collabált. Cardiacu- mok dacára szívműködése nem javul és beáll a halál. Az észlelés alapján sérüléses hypogastrica thrombosist és innen származó embóliát vettünk fel. Boncolás: „A hasüreg megnyitása után a szabad hasüregben bűzös gázokon kívül az összetapadt bélkacsok között és körül mintegy 400 gr szennyes-sárga, bélsárszagú folyadék található. A belek általában erősen puffadtak, különösen az éhbél, melynek egyes kacsai csaknem elérik a vastagbél szokott vastagságát. A bélkacsok egymás között és a zsugorodott cseplesszel is hol lazábban, hol valamivel erősebben rostonyásan összetapadtak. A hashártya általában fényevesztett, belövelt, az összetapadások mentén többé-kevésbbé levonható, sárgás hártya alakjában mutatkozó ros- tonyás lepedékkel fedett. A bal csípőlapát alsó felén kb. ökölnyi, összeesett vékonybélgomoly látható, mely mandulamagnyi területen erősebben rostonyásan összetapadt az oldalsó lágyékgödör felett a hashártyával. A lágyékgödör maga egy ujjal jól átjárható, síma falú, rövid csatornán át a lágyéktájon helyet foglaló, síma falú, nagy diónyi hashártyatömlőbe, a sérvtömlőbe vezet. Az említett vékonybélgomolyagon különösen szembetűnő és legszívósabb a rostonyás összetapadás. Az összetapadt bélgomoly alsó oldalán szabálytalan tölcsérszerű mélyedés látható az összefekvő vékonybélkacsok között, melynek falát egynemű, szívósabb, szennyes szürkés-sárga rostonya lepedék fedi. E tölcsérszerű mélyedés fenekén egy szabad rés látható, melyből a béltömeg megnyomásakor gázhólyagok és különböző növényi részecskékkel kevert sárga, bűzös bélsár buggyan elő. A bélkacsok elég könnyen eszközölhető szétválasztásánál kitűnik, hogy az összetapadt bélkacsok által közrefogott, a vakbél fölött mintegy 60 cm- nyire fekvő csípőbélrészleten, a bélfodor tapadásával szemben fekvő oldalon egy jókora babnyi nyílás van a bélen. A nyílás szélei körül a hashártya szennyes-sárga, rostonyás lepedékkel fedett, a nyílást közvetlenül beszegélyező bélfal, vagyis a sebszélek kissé ellágyultak és a bél ürege felé lát