Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Hauber László dr.: Schnitzler-Braun-Schloffer tumorok
— 231 — séreljük meg az esetleges kis tályog megnyitását, illetőleg a selyemfonál eltávolítását. X. 20-án narcosisban műtét. A középvonalban, az előző műtét hegvonalában 1.5 cm szívós hegszövet átmetszése, a sebszélek jó szé- jelkampózása után, a daganatot a bal rectusban tapintjuk. A metszésnek megfelelő hosszúságban megnyitva a rectus hüvelyét, az izmot a leírt területen a normálisnál tömöttebbnek, beszűrődöttnek találjuk, de exsu- datumképződés nélkül. Genyre, vagy sarjszövetre a tumor többirányú, a rostok irányában eszközölt szétválasztása után sem bukkantunk. A középvonalban ujjnyi vastag hegköteg, amely alatt a hasüregben daganatot nem tapintunk. Sebszéleket nyitva akarván tartani, gazecsíkokkal szélesen drainezünk. A műtéti területen elsülyesztett fonálra nem akadtunk. 10 nap múlva a csíkokat eltávolítjuk, kevés genyszerű sebváladék ürül. Többször váltott párakötés, két ízben 10 cm:t tejinjectio intramusculari- san, 39.6°-ig haladó reactiós hőemelkedéssel. XI. 9-től kezdve mirion-injectiókat kap másodnaponként, fektetés, állandóan-párakötés. XII. 10-én a seb teljesen besarjadzott, behámosodott, ennek dacára a tumor alig kisebbedve másféí ökölnyi nagyságban fennáll. Erősen érzékeny, a régi panaszokat okozza. Thermophor. Minthogy az eddigi gyógyeljárások csaknem teljesen eredménytelenek, therapiás Röntgenbesugárzást kísérelünk meg. Első besugárzás XII. 19-én, utána közérzete alterált, hányinger, rosszullét. 1925 I. 10-én vaginalis vizsgálat: az anteflexioban levő méh a hasfali infiltratummal összefügg, mozgatáskor vele együtt mozog. I. 14., II. 7., II. 27. és III. 27-én egy-egy Röntgenbesugárzás. Minden besugárzás után a fenti rosszullét jelentkezik, egyúttal a tumor lassan, de állandóan kisebbedik, járáskor panaszokat alig okoz. Időnként már láztalan, különben subfebrilis temperaturái vannak. Tüdők tiszták. Az utolsó besugárzás után a köldök bal oldalán diónyi, nyomásra alig fájdalmas, tömött resistentia tapintható, mely panaszokat alig okoz. Manninger észleletei és saját esetünk alapján tehát már korán megkísérelhető a Röntgenbesugárzás, amely hamarosan vezet műtét nélküli gyógyuláshoz. Ezek után még 2 esetünket szeretném megemlíteni, amelyeknél a colon descendens, illetőleg a sigma körül keletkezett gyuladásos szövetszaporulat klinikailag valódi daganat minden tünetét és súlyos következményét okozta. Az egyik esetben csak a sectio, a másikban a műtét után lehetett megállapítani a gyuladásos eredetet. V. T. E. 54 éves férfi 1925 VII. 12-én előadja, hogy gyermekkorában 4 _5 ízben volt hetekig tartó kólikás fájdalma. Széke mindig rendes volt. E gy hónappal ezelőtt állítólagos gyomorrontás után egész hasában görcsök léptek fel, epéset hányt. 2 hét óta csaknem állandóan erősebb fájdalmai vannak. Közérzete erősen romlott; 10 nap óta nincsen széke. Hozzátartozói mondják, hogy már 4 év előtt hasának bal felében daganatot észleltek, akkor műtétet is ajánlottak.
